2008. szeptember 30., kedd

Egy átlagos keddi nap

Fáj a térdem. :( Ma egész nap nyávogtam, és nem is volt túl jó érzés suliban lenni. Legszívesebben otthon döglöttem volna, de hát nem lehet. Az első két órán jól elvoltunk, aztán jött a nagyszünet (20 perc), és a rémálmom: a kémia és a fizika óra. Mindkettőn írtam. Kémiából egész jól sikerült, a szerves kémiát kezdtük el. 2,2-trimetil-3-butilhexán. És a hasonlók. Szóval az megvolt, még egész büszke is voltam magamra, hogy de ügyes vagyok, reméltem, hogy a szerencseszféra folytatódik. Akkor jött a fizika... A négy feladatos dogára volt húsz percem. Hármat sikerült is megoldani, de sajna nem időhiány miatt nem ment a negyedik. Egyszerűen nem tudtam megcsinálni. A feladat: van egy korong, amit 6 m/s-al meglökünk, mekkora utat tesz meg, mire megáll? Elvileg a munkatétellel kellett volna megcsinálni, de amikor odáig jutottam, hogy a testnek a súrlódási erője négy számjegyből állt, és Newton volt a mértékegysége, feladtam.
Hát, nem leszek se fizikus, se komikus. Már napközben is éreztem szünetekben a lábamat, de a fizika után szinte meghaltam, úgy fájt. Van egy tippem, hogy miért lett ilyen, de nem mondom el. :) A lényeg hogy tegnap este felálltam a székből (...), és akkor történhetett. A rajzórán végig felraktam egy székre, az óra után pedig leslattyogtam Becz tesitanárunkhoz, hogy Tanárúr, én bizony ma nem fogok Q/-t (12 perces állandó futás, a követelmény min. 2000m). Nem is futottam, erősítettem, és Orsitól megtudtam, hogy ma szépen elmegyek a patikába, és veszek... Őőőő. Pillanat, hogy is volt... Nem Herkules, hanem Hektor, áh, megvan! Valami Flektor nevű krémet veszek, és bekenem vele a lábam, és pihentetem.
Úgyhogy mindjárt hazamegyek, elsántítok a patikába, veszek olyan Herkulesizét, és megtanulom a németet. Mert sok van. Naaagyon sok. Utána elmegyek gitárórára, és ha hazajövök, akkor (ezt is Orsi mondta) jegelem a térdem, és nem ugrálok túl sokat.
A.

Nincsenek megjegyzések: