Nagyon vicces történetem van Nektek, legalábbis nekem nagyon viccesnek tűnt tegnap éjjel 23:21-kor…
Történt vala, hogy szombat reggel lévén, amikor ifjú még a hétvége, eldöntöttem, mosással kezdek, hadd száradjanak meg estére a ruhák. Összeszedtem, kiválogattam a fehéret és színeset, mérlegeltem, melyiket mossam ki először, elővettem a mosószert és öblítőt, majd lecaplattam a Kellerbe (pince), a mosógépekhez. Furcsamód még egyik gép sem dübörgött, úgyhogy kiválasztottam a középsőt, ruha berak, mosószer és öblítő beönt, becsuk, start. Nem indul. Mi a frász van? Megint megnyomom, semmi. Megnyomok valami másik gombot. Aztán minden gombot. Semmi. Baró, gondoltam, átpakoltam a ruhákat a szomszédos gépbe, mosószer és öblítő beönt, ajtó becsuk, és itt jött be az ajtón C.
C azért kapta ezt a nevet, mert bemutatkozott ugyan, de csak annyit értettem, hogy C-vel kezdődik. C brit lány, vörös hajjal és szeplőkkel, és nagyon kedves. Amikor nem tudtam elindítani századszor a gépet, odafordultam hozzá (azonnal angolul, ebben a koleszben a lakók 90%-a nem német), és megkérdeztem, tud-e segíteni. Vizsgálgatja, nézegeti, megkérdezi, hogy használtam-e a kártyámat. Milyen kártyát, kérdem én? Hát azt, amit a megérkezéskor adtak, amire fel lehet tölteni pénzt, 1.30 euró egy mosás. Ja, mondom, nem, erről nem hallottam. Kicsit ijesztő látvány lehettem, a hajamat tépve, öblös magyar káromkodást hallatva, kétségbeesve álltam az immár második megtöltött mosógép előtt, és a ……………………..-ba kívántam Frau Helmst és az egész balkáni bandát, akik nem képesek normálisan informálni a lakókat. C meg is kérdezte, hogy „You aren’t too informed, are you?”. Erre elmeséltem neki, hogy két hete vagyok itt, és még netem sincs. Na erre még C is ledöbbent. Kérdeztem tőle, hol szerezhetek kártyát, mondta, hogy csak a Nasselstraßében, hétfőn, kedden és csütörtökön reggel 9-től délig. Itt már nagyon kétségbe estem, de C megmentett: azt mondta, ha van nálam 1.30 euró, elindítja nekem a gépemet a saját kártyájával. Nagyon megköszöntem, és megkérdeztem, melyik a szobája. 4.19. Oké, öt perc múlva ott leszek a munyval.
Mielőtt elváltunk C-vel, kicsit még csevegtünk és kiderült, hogy ő is praktikumon van, ő is a DT-nél (csak ő a HQ épületében, ami a Rajna túlpartján van, de hasonló távolságra, mint a Landgraben weg), és hogy annyira elege van már a kollégiumból (itteni Wohnheim), hogy ezen a hétvégén költözik ki egy itt megismert barátjához. Ezt rakjátok össze. Elköszöntünk, és néhány perc múlva ott álltam a 4.19 előtt, kopogok, senki. Gondoltam, még nem ért vissza, öt perc múlva megint próbálkoztam, megint semmi. Basszus, félreérthettem a szobaszámot. Mindegy, a biztonság kedvéért kiraktam egy post-itet az ajtajára, hogy ha hazaért, dobjon egy sort a telefonomra (a német számomat adtam meg neki).
Tegnap éjjel fél tizenkettőkor jön a döbbent sms: „Hey aniko! I’m from 419. I get your message. What can I do for you? Bye” – tehát egy teljesen ismeretlen X szombat este hazaér a buliból, és valami Anikó arra kéri, küldjön sms-t, ha hazaér. Fogggalma sincs, miért, arra sem lehet tippje, hogy az illető fiú-e vagy leány, meg különben is, WTF? Nagyon mulattam. Nagyon-nagyon.
Ma vasárnap, sajnos iszonyú vihar volt éjjel, az idő nagyon gagyi, Kölnből valószínű semmi sem lesz. De szerintem bemegyek a Centrumba, megnézem, milyen a túloldal. Nagyon remélem, hogy yoyo este még otthon lesz, mert akkor tudok még írni valamit a napomról, és elérhető leszek Skype-on. Meglátjuk.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése