Jelenleg ülök a szobámban a gépem előtt, és nem bírom abbahagyni az idióta vigyorgást és táncikolást. Ha nem a tizenegyediken laknék, hanem mondjuk a földszinten, kiugranék az ablakon, és a végkimerülésig üvöltözném szét a környéken, hogy: VAN NETEM! VAN MOSÓKÁRTYÁM! ÉÉÉÉÉÉSSSS: MIKROFONOOOOOOM!!!
Ami azt jelenti, hogy véééégre valahára nem kell yoyora várnom, aki mostanában egyre kevesebbszer és rövidebb időre tűnik föl, hogy tudjak beszélni az otthoniakkal, ne csak röpke sms-ekben és félperces telefonhívásokban kommunikáljunk. Furcsa, de ezek a beszélgetések tartják bennem a lelket, ezektől függ a hangulatom, az virtuális köldökzsinór, ami nélkül tényleg éhenhalnék.
De hogy is történt a Csoda? Egy éve már, hogy megkaptam a HP gépemet, már akkor sem működött a mikrofon, de nem is nagyon hiányoltam. Nincs, hát nincs. Néha-néha próbálkoztam, itt-ott beállítgattam a hangerőt, láttam, hogy elvileg minden működik, be van kapcsolva, jó helyre van dugva, mégsem működik. Most azonban sürgőssé vált a dolog, úgyhogy ma elmentem a HIT-be vásárolni, vettem ezt-azt az otthoniaknak is, már készülök a jövő hétre. Magamnak pedig kinéztem egy fejhallgató-mikrofont, az egyetlen egy darabot, ami az áruházban kapható volt, potom 13 euróért. Hazajövök, nagy izgatottan (de nem túl bizakodva) beüzemeltem, kipróbáltam… semmi. Átfutott az agyamon, hogy ki tudna kihúzni a csávából, mert egész biztos valami olyan IT-varázsigére van szükségem, amit nem tudok a saját fejemből kifacsarni. Próbálkoztam is mindenkivel, aki elérhető volt msn-en, facebookon, bárhol, végül Jocira esett a választásom. Szegény Joci, a Drága megpróbálta kihámozni kétségbeesett, kesze-kusza és egyáltalán nem szakszerű kesergésemből, hogy mi is a probléma. Két keresztkérdés után (milyen op-rendszer van a gépeden? milyen típusú a géped? – a másodiknál majdnem elvéreztem…) küldött nekem egy linket, és mondta, hogy tőőcsem le a második letölthető bizbaszt.
Letöltöttem. Gép újraindít, Skype-ra felkapcsolódik, és hihetetlen, de a mikrofon MŰKÖDÖTT!! Tényleg nem akartam elhinni. Joci 1100 kilométer távolságból olyan profi módon oldotta meg a problémát, amit én még csak meg sem tudtam fogalmazni, hogy hihhhettettlenn! Uh gyerekek. Most tudom, milyen örülni valaminek. Joci, a Megmentő!
Na egy rövid helyzetjelentés: ma tele volt izgalmakkal a napom, először is amikor felébredtem, zuhogott az eső, de mire letusoltam, elállt, úgyhogy végül a bicikli mellett döntöttem. Már 520 kilométert mutat a szumma-számlálóm, de ez cseles adat, mert nem tudom, hogy kell lenullázni, és 150 kilométeren volt, amikor megérkeztem Bonnba – ami azt jelenti, hogy kb 370 kilométert tekertem azóta, hogy ennek a városnak az utcáit koptatom. Azért az nem rossz! Bonnban mondjuk nincs nyár, reggelente kabát-sál, esőkabát és miegyéb, borzalmas idő van. Greg azt mondta, hogy azóta van rossz idő, amióta a DT-nél dolgozom, biztos hoztam magammal a rossz időt. Figyelembe véve, hogy eddig milyen hőség volt otthon, lehet igaza van…
Másik izgalmas történet: DT-nél való munkásságom harmadik hetén megkaptam a szerződésemet, félig angolul, félig németül, de baromi hosszan. Van egy rész, ami a személyes lapom második része (az első részt még otthon töltöttem ki), ebben meg kell adnom midnenféle hivatalos adatot, mint pl. egészségbiztosítás legfrissebb mittoménmije, német bankszámlám száma és bankadatok, adószámom és legutóbbi adóbevallásom… bevallom, a fele szerintem nincs is. Holnap konzultálnom kell a német csajszival, hogy 1: nem adom le július 15-én az aláírt szerződést, lévén hogy július 20-án kaptam meg, 2: most akkor WTF van. Szerencsére a cégnél mindenki nagyon kedves, végtére is az alkalmazottak fele külföldi, ezért hálistennek nem néznek hülyének minden hülye kérdésednél. Az viszont nagyon valószínű, hogy a német bankszámlaszám nyitását nem úszom meg, úgyhogy nemsokára megtudhatjátok, hogyan kell Németországon banki ügyintézni. Alig várjátok, gondolom, minimum annyira, mint én.
Még egy cuki info: már harmadik hete dolgozom Európa egyik legnagyobb telekommunikációs cégénél, ráadásul egy olyan projektben, ahol az egyeztetések fele telefonkonferenciákon keresztül zajlik. Namármost kaptam vezetékes telefont is a lap-tophoz. Ez a telefon a következőket tudja: felhúzni a rolló az ablakon, lehúzni a rollót az ablakon, felkapcsolni a lámpát az asztalom fölött, lekapcsolni a lámpát az asztalom fölött, már csak kávét nem főz és gyereket nem nevel. De van valami, amit már harmadik hete nem lehet vele csinálni: telefonálni. Azt ígérték, hogy ezen a héten pénteken már fog működni, de… hiszem, ha látom.
Most már tényleg mennem kell aludni, holnap hosszú napom lesz, még elmormolok egy imát, hogy Isten adjon hosszú életet Jocinak és a Skype-nak (najó, meg a Telekomnak is), dögöljenek meg a gonoszak és éljenek a jók, utána szundimód.
Adios chicos!
A.
ps: bocsi a következetlen és hibás mondatokért, mostanában nagyon nincs időm átolvasni a bejegyzéseket. majd valamikor. cheers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése