Jelenleg két dolgot szeretnék a legjobban: egy masszást, és Frau Helms tartózkodási helyét. A masszázsért tényleg ölni tudnék, a hátam sajog, még nem vagyok túl tapasztalt aktakukac. A biciklizés sem a legjobb hátpihentetés, és az izomláz ugyan egyáltalán nem hallat magáról, ez a hátfájás azonban elég durva. Főleg mivel futni még nem tudtam amióta itt vagyok. Frau Helms pedig egyszerűen azért kell nekem, hogy rituális boszorkányégetést végezzek rajta, minél lassabban és fájóbban, annál jobb. Kiderült, hogy a néni valamilyen rejtélyes módon nem kapta meg az aláírt, beszkennelt és e-mailen átküldött szerződést (csatolva a banki igazolással 460 euróról), habár ama levél, amiben ezt kifejtette nekem (kemény egy mondatban), tulajdonképpen arra a levélre válasz, amiben a csatolmányok vannak. Ezen okból kifolyólag nem vagyok benne a rendszerükben. Csak egy hete itt lakom, de mindegy… Azonban internetem sincsen, ami lassan nagyon idegesít, főleg, hogy Frau Helmst körülbelül tízszer hívtam az elmúlt két napban, de vagy az üzenetrögzítővel beszélgettem (hétköznap délután kettőkor), vagy senki nem vette fel. Az e-mailre nem válaszol, szóval ha valaki esetleg tudja, hol lakik Frau Helms, lécci-lécci gyorsbagollyal küldje el a címet!!! Dankesehr.
Jó hír, hogy yoyo esténként általában otthon van, így Anyuékkal naponta tudok beszélni, Apum, a Tündérbogár pedig minden nap végén lecsekkolja, élek-e. Néhány napja valamikor munkaidő alatt csörgette meg a német számomat, amihez egy Nokia (kártyafüggetlen) készüléket adott kölcsönbe még korábban. Ennek a készüléknek a csörgőhangja a Karib tenger kalózai első részének a soundtrackje, ami azért vicces, mert már nem egy kollégám telefonja csörrent meg ugyanezzel a zenével. Volt valamikor valahol valamilyen T rendezvény, aminek ez a zene volt a témája, biztos azért állították be sokan. Néztek is rám nagy kerek szemekkel, amikor a Nokia muzsikálni kezdet! :) Vicces volt.
Nem tudom, mennyire volt érzékelhető a néhánnyal ezelőtti bejegyzésemben az a lelkesedés, ami hazautazásommal kapcsolatos. Tegnap mondtam Apumnak, hogy szerintem eddigi életem legfurcsább dolga lesz a 4010 Budapest work shop, ugyanis hazamegyek, de mégsem leszek otthon. Mindent a cég fizet, a repülőjegyemtől a szálláson keresztül a kajáig mindent, ám ezzel arányosan ők az időmet veszik igénybe. Úgy fogok a Bem rakparti Art Hotelben aludni, hogy tulajdonképpen bárhol máshol a világban lehetne a szálloda. Az itteni emberek, akik a DT-nél dolgoznak, teljesen természetesnek veszik ezt, körülbelül ami az én szemszögemből európai utazás, az övékből maximum egy buszútnak felel meg. Persze otthon is sokan élnek ilyen életet, legközelibb példa Apum, de eddig sosem láttam ezt ilyen közelről – talán az egy londoni kiruccanásunkat kivéve, amikor focimeccset nézni mentünk egy napra. Szóval furcsa lesz nagyon, érdemes majd 25-27 között (és utána) olvasgatni a blogomat. :)
Az első hétnek lassan vége, ha egy mondatos feedbacket kéne adnom, azt mondanám: jó helyen vagyok. Kicsit olyan, mint amit Peter Jackson, a Gyűrűk Ura rendezője mondott: ha elkeseredik valami miatt, megkérdezi magától, van-e olyan hely a világon, ahol szívesebben lenne, mint most. Hát, ha el is keseredem néha-néha, ami eddig csak egyszer fordult elő, akkor is tudom, hogy a mélyvíz mindig a legjobb tanítómester. Most a mély vízben vagyok, egy Niagarával a fejem fölött, és kíváncsian várom, ki fog kijönni ebből a vízből hét hét után.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése