Ma körülnéztem a szobámban, és ismét rádöbbentem egy régi igazságra. Ez a kis terület, ahol az életem legbelsőbb, legintimebb és legszemélyesebb perceit töltöm, híven tükrözi a bensőmet.
Évekkel ezelőtt döbbentem rá erre először. Valójában persze n
em csak a szobával van ez így, hanem mindennel, ami az ember sajátja – mind tükrözi azt, hogy ki is ő valójában. Akár egy írása, akár egy nevetőránc a szája szegletében, de még olyan dolgok is, mint a cipője vagy egy csinos sál a nyakában. Mind mondanak ezt-azt viselőjükről, ugyanúgy, ahogy a szobám mesél rólam.
Mostanában sok időt töltöttem a szobámban, és szeretek is itt lenni. Régebben szinte csak olvasni és aludni jártam ide, és nem nagyon törődtem olyan dolgokkal, mint például a stílus, a melegség, a hangulat vagy az érték. De ma, ahogy ültem az ágyamban, körbenéztem, és rádöbbentem: jól érzem magam ott, ahol vagyok.
Reggelente már nem csak a csupasz parkettára lépkedek, hanem vannak kis szőnyegjeim, amik megóvnak attól, hogy fázzon a lábam. Kicsik, aranyosak, és tökéletesen illeszkednek a szoba stílusához. Van két könyvespolcom, amiknek az alsó két polca tömve van a kedvenc könyveimmel, rendszerezve és jelentéshordozóan. Fölöttük a tanszereim, és azok fölött két polc a kisebb ajándékoké, a képeslapoké, emlékeké, mint a ballagós vándorpálcám, vagy a giccsesen szép műanyag vekkeróra, amit Lizától kaptam születésnapomra, valamint rengeteg kis ládikó, amikben a kincseimet rejtegetem. És ez az egy polc is olyan, mint egy regény rólam: magában hordozza az értékrendemet.
A ruhásszekrényemben már nem a káosz uralkodik, és igyekszem rendet tartani benne. Már csak kevés használhatatlan, régi göncöt tárolok itt. Ami fölösleges, nem tartogatom. Az ágyamon melegbordó ágytakaró díszeleg, és a széles franciaágy másik oldalán ott fekszik a plüssmacim, néhány könyv, amit éppen olvasok, és egy szótár társaságában. A falak már nem kihaltak, mint régen, hanem szép, képes naptárak és hangulatos képek díszítik. Még növényem is van, amit Julcsitól kaptam karácsonyra. A falamon van egy kétajtós kis fekete faszekrényke, amiben a pipereholmijaim lapulnak meg, ügyesen elrejtve. Az asztalomon rendszerezett angolfelszerelés, és középen tágas hely, hogy legyen hol leckét írni. Ez az asztal a célok asztala.
Minden a helyén van. Minden rendben van. És minden azt hivatott megmutatni, hogy igen, ez én vagyok. A szoba összhatása nem az a túl-moderált, nagyon szögletesen rendes, és minden-a-helyén-van stílusú, de én sem vagyok az. Ez a szoba egy kissé szeszéjes, de boldog kisugárzású, a maga különc, egyedi, barátságos hangulatával. Nem hiszem, hogy bárkinek is rossz érzése támadna, ha belépne ide.
Egy szoba mindent elárul a tulajdonosáról. És én már bátran vállalom azt, amit az én szobám ad, és amit képvisel: saját magamat.
A.
Évekkel ezelőtt döbbentem rá erre először. Valójában persze n
em csak a szobával van ez így, hanem mindennel, ami az ember sajátja – mind tükrözi azt, hogy ki is ő valójában. Akár egy írása, akár egy nevetőránc a szája szegletében, de még olyan dolgok is, mint a cipője vagy egy csinos sál a nyakában. Mind mondanak ezt-azt viselőjükről, ugyanúgy, ahogy a szobám mesél rólam.Mostanában sok időt töltöttem a szobámban, és szeretek is itt lenni. Régebben szinte csak olvasni és aludni jártam ide, és nem nagyon törődtem olyan dolgokkal, mint például a stílus, a melegség, a hangulat vagy az érték. De ma, ahogy ültem az ágyamban, körbenéztem, és rádöbbentem: jól érzem magam ott, ahol vagyok.
Reggelente már nem csak a csupasz parkettára lépkedek, hanem vannak kis szőnyegjeim, amik megóvnak attól, hogy fázzon a lábam. Kicsik, aranyosak, és tökéletesen illeszkednek a szoba stílusához. Van két könyvespolcom, amiknek az alsó két polca tömve van a kedvenc könyveimmel, rendszerezve és jelentéshordozóan. Fölöttük a tanszereim, és azok fölött két polc a kisebb ajándékoké, a képeslapoké, emlékeké, mint a ballagós vándorpálcám, vagy a giccsesen szép műanyag vekkeróra, amit Lizától kaptam születésnapomra, valamint rengeteg kis ládikó, amikben a kincseimet rejtegetem. És ez az egy polc is olyan, mint egy regény rólam: magában hordozza az értékrendemet.
A ruhásszekrényemben már nem a káosz uralkodik, és igyekszem rendet tartani benne. Már csak kevés használhatatlan, régi göncöt tárolok itt. Ami fölösleges, nem tartogatom. Az ágyamon melegbordó ágytakaró díszeleg, és a széles franciaágy másik oldalán ott fekszik a plüssmacim, néhány könyv, amit éppen olvasok, és egy szótár társaságában. A falak már nem kihaltak, mint régen, hanem szép, képes naptárak és hangulatos képek díszítik. Még növényem is van, amit Julcsitól kaptam karácsonyra. A falamon van egy kétajtós kis fekete faszekrényke, amiben a pipereholmijaim lapulnak meg, ügyesen elrejtve. Az asztalomon rendszerezett angolfelszerelés, és középen tágas hely, hogy legyen hol leckét írni. Ez az asztal a célok asztala.
Minden a helyén van. Minden rendben van. És minden azt hivatott megmutatni, hogy igen, ez én vagyok. A szoba összhatása nem az a túl-moderált, nagyon szögletesen rendes, és minden-a-helyén-van stílusú, de én sem vagyok az. Ez a szoba egy kissé szeszéjes, de boldog kisugárzású, a maga különc, egyedi, barátságos hangulatával. Nem hiszem, hogy bárkinek is rossz érzése támadna, ha belépne ide.
Egy szoba mindent elárul a tulajdonosáról. És én már bátran vállalom azt, amit az én szobám ad, és amit képvisel: saját magamat.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése