Január 23.

Ki akarok menni a Margit szigetre, egy sörrel a kezemben, el akarok terülni a meleg, friss füvön, és csak bámulni az eget, a fákat és a madarakat a fejem fölött. Kezd kikészíteni ez az állandó hideg, nyirkos idő, mostanában a fejem is sokat fáj.
Szeretem a telet, a havat, a fagyos hideget, de ez a ködös, gusztustalan idő nem az én műfajom, ki nem állhatom. Már szeretném megint érezni a tavasz finom illatát, a virágokat, nem akarok kabátot meg vastag cipőt venni, mielőtt kilépek a házból, csak egy laza ingben és farmerben akarok felpattanni a buszra, és meg sem állni a Szigetig. Minden álmom pár barátommal venni egy karton sört, egy vízipipát, meg egy-két vicces történetet, hogy aztán az egész napot barmulással és poénkodással töltsük a meleg gyepen. Elegem van a sok könyvből, tanulnivalóból, szürke tanárokból, sötét tanteremből, fáradt tekintetű diákokból, kedvtelen emberekből az utcán, negatív gondolatból otthon. Nyáron tízig le sem megy a nap, és a hajnali fények öt órakor már másnapos, de vidám embereket találnak koszos pincékben, vagy csak kint, szabadon, az ég alatt fekve, egymás lábát használva párnául, egymás kezét és az üres üvegeket fogva, mosolyogva. Télen kint megfagynak a hajléktalanok, ép eszű ember pedig inkább behúzódik egy sötét, meleg helyre, és nem kell neki barát vagy haver, hogy leigya magát.
Nyáron szeretek estefelé sétálni vagy futni, mert szeretem, ahogy a meleg, balzsamos levegőt magamba szívhatom, szeretem, ahogy az aszfalt a nappal beszívott forróságot az arcomnak csapja és megtorpant egy percre. Az emberek nyáron többet mosolyognak, vidámabbak, nincsenek eláztatott, fagyos kezű utasok a villamoson, akiknek az arcukról csak egyetlen gondolat látszik, hogy szeretne hazamenni, és leülni a meleg radiátor mellé egy teával meg újsággal a kezében. A villamos télen csak zötykölődik, viszi magával mélabús utasait. Nem történik semmi, csak a túlélésért kelnek föl az emberek reggelenként, este pedig csak arra tudnak gondolni, hogy jaj ne, holnap kezdődik elölről. Nyáron az élet este nem áll le, a villamosok pedig már nem kárörvendhetnek az utasokon, mert mindenkinek kicsit könnyebb a szíve.
Még pár hónap, és itt van. Kinyílnak a virágok, és az én hangulatom is jobb lesz. Jó lesz, érzem. Élvezni fogom a nyár minden percét. Csak hogy majd a legnagyobb hőségben a megváltó fagyra, január közepére gondoljak, és álmodozzak a kis faházamról a hótenger és fagyhalál közepén, ahol én egy kakaóval a kezemben, takarókba burkolózva olvasok a hintaszékemen a kandalló előtt. De így van ez rendjén. Ha nem lenne január, nem lenne augusztus sem. És ha nem lennék szomorú, vidám sem lehetnék. Ma január 23-a van. A fagyhalál közepe.
A.