Elég nyomasztó az idő. Esik, és egész nap sötét van, mintha nem is létezne a nap. Ma reggel négy óra alvás után (olvastam…) úgy keltem fel, hogy Úristen, bárcsak ne kéne suliba menni, borzalmasan fáradt vagyok. De mint mindig, most is összekaptam magam, még ha tudtam is, hogy csupán négy óra kedvéért megyek be. Nem érte meg…
Az első két órában nem csináltunk semmit, egy tesi és egy német volt. A harmadik órának a második felét elkönyörögtünk, mondván hogy „saját vérünk van a küzdőtérben”, értve ezalatt a tesiteremben csatázó kosaras fiainkat. A tanár megkönyörült, és lemehettünk megnézni. 20 pontos fölényben vertük őket szét, az utolsó 3 percet a bíró már le is fújta, semmi értelme nem volt lejátszani.
Lett volna még egy dupla magyarunk, de a tanár nagyon jó arc, és odaadta mindkettőt, feláldozta a kosarazás szent oltárán. Baró, én arra gondoltam, hogy odavagyok a kosárért, de annyit nem ér meg, hogy plusz két órát várjak miatta a buszra, így fogtam magam, és mint egyszer régen, harmadikban, szabályosan kiszöktem az iskolából. Cucc összeszed, folyosóra kinéz, van-e tanár, aztán spuri, ahogy a lábaimon kifér! Elértem a déli buszt.
Nem sok időt nyertem ezzel a kis merénylettel, mert amikor hazaértem, szokásomhoz híven letusoltam, rögtön bedőltem az ágyba, és csak most, négy óra felé ébredtem fel. Nem baj, nekiülök az angolnak, kicsit olvasgatok még este, megcsinálok pár tesztet, lehet, hogy még a matekleckémet is megírom, ki tudja. Az asztalomról gonoszan vigyorog rám a Felsőoktatási felvételi tájékoztató című vaskos könyv, azzal is foglalkozni kéne, hiszen nemsokára ki kell választanom, milyen faktokat választok. Nekem tippem sincs, de ha valakinek konkrét elképzelése van a fejecskéjében, hogy mi legyek, ha nagy leszek, akkor feltétlenül szóljon, és mondja el nekem! Kap tőlem egy csókot.
A.
Az első két órában nem csináltunk semmit, egy tesi és egy német volt. A harmadik órának a második felét elkönyörögtünk, mondván hogy „saját vérünk van a küzdőtérben”, értve ezalatt a tesiteremben csatázó kosaras fiainkat. A tanár megkönyörült, és lemehettünk megnézni. 20 pontos fölényben vertük őket szét, az utolsó 3 percet a bíró már le is fújta, semmi értelme nem volt lejátszani.
Lett volna még egy dupla magyarunk, de a tanár nagyon jó arc, és odaadta mindkettőt, feláldozta a kosarazás szent oltárán. Baró, én arra gondoltam, hogy odavagyok a kosárért, de annyit nem ér meg, hogy plusz két órát várjak miatta a buszra, így fogtam magam, és mint egyszer régen, harmadikban, szabályosan kiszöktem az iskolából. Cucc összeszed, folyosóra kinéz, van-e tanár, aztán spuri, ahogy a lábaimon kifér! Elértem a déli buszt.
Nem sok időt nyertem ezzel a kis merénylettel, mert amikor hazaértem, szokásomhoz híven letusoltam, rögtön bedőltem az ágyba, és csak most, négy óra felé ébredtem fel. Nem baj, nekiülök az angolnak, kicsit olvasgatok még este, megcsinálok pár tesztet, lehet, hogy még a matekleckémet is megírom, ki tudja. Az asztalomról gonoszan vigyorog rám a Felsőoktatási felvételi tájékoztató című vaskos könyv, azzal is foglalkozni kéne, hiszen nemsokára ki kell választanom, milyen faktokat választok. Nekem tippem sincs, de ha valakinek konkrét elképzelése van a fejecskéjében, hogy mi legyek, ha nagy leszek, akkor feltétlenül szóljon, és mondja el nekem! Kap tőlem egy csókot.
A.
2 megjegyzés:
Csak megjegyezném, hogy 40 pontos fölénnyel vertük szét őket...:)
Szerintem neked orvosi palyara kene menni.
Es ezert a konkret elkepzelesemert a csokot postafordultaval kerem. Vagy inkabb szemelyesen add at, az oxfordi padon csucsulve... lehet, hogy ott a faktokat is konnyebben valogatnad ki...
Csuri
Megjegyzés küldése