Tegnap (illetve már ma) éjjel fél kettőkor ott álltam az Oktogon közepén, pillanatnyilag szállás nélkül, tök egyedül és tanácstalanul.Hogy hogyan jutottam ideáig? Nos, a recept igen egyszerű, bár tény, hogy születni kell hozzá. Kell egy baráti társaság, akik vannak olyan naivak, hogy engem is elhívjanak kocsmázni, kell három négyzetméternyi sötét, füves terület, valamint (és itt a probléma) eredendően szőke hajzuhatag. Ja, és egy kulcs. A dolog elkészítése is hasonlóan egyszerű. Le is írom itten, egyűtömbe’. Hadd röhögjön a nép.
Tehát tegnap este elmentem itthonról, azzal a szándékkal, hogy na, most jól kirúgok a hámból. Sikerült. Anyum bevitt a Gödörhöz a Deákhoz, amiért nagyon hálás voltam neki. Amikor kiszálltam a kocsiból, felhívtam egyik barátomat, hogy merre vannak, és amíg a megbeszélt hely felé suhantam, élveztem, hogy végre kinézek valahogy. Az utóbbi hétben ugyanis itthon ültem, és nem nagyon adtam a kinézetemre a napi fürdés és a fogmosások kivételével (igen, nem szoktam fésülködni, minek azt). El lehet hát képzelni, hogy én voltam a király, ahogyan kisminkelve, csinosan, és – látszólag – tele önbizalommal cserkésztem be a barátokat. Már szinte el is felejtettem ezeket a fogalmakat. Le sem ültem még a fűre (mert nem a Gödörben, hanem a mellette lévő füves területen voltunk), azonnal elindultunk sörért a Bálinttal. Az élet dolgairól beszélgetve elmentünk egy közeli boltba, ahol minden további nélkül eladták nekem az alkoholt, igaz, Bálint már nagykorú, de én fizettem. Az este során még kétszer jártam meg ugyanezt az utat, amiből a profi matekosok ki tudják számolni, hogy három sört ittam meg. Nálam ez a határ. Beszélgettünk, szórakoztunk, elvoltunk, amikor egy körül azon kaptuk magunkat Zsuzsi nővéremmel és Fábi barátjával, hogy hármasban maradtunk. Ők a Nyugatinál, én az Oktogonon, a Nagyimék házában terveztem az éjszakát eltölteni. Az öregek akkortájt úgyis az én ágyamban húzták a lóbőrt.
Hatalmas küzdelmek árán felkapartuk magunkat a fűből, és egy-két akadályt leküzdve elindultunk gyalog céljaink felé. Az Andrássy úton kiderítettük, hogy nekünk sürgős dolgunk támadt, de szerencsénkre Fábi a sasszemeivel kiszúrt egy, tőlünk kb két és fél méterre álló nyilvános WC-t. Az este első tanulsága: senki ne akarjon nyilvános WC-t használni, még ha élet-halál kérdés is. Szerintem ide még James Bond sem ment volna be, hogy megmentse a földet az atomháborútól. Mi persze bementünk – pechünkre. A kisebb megrázkódtatás után, amit inkább nem részletezek, mindenki el tudja képzelni, tovább ballagtunk, Zsuzsival a férfiak ügyes-bajos tulajdonságait vesézgetve, Fábit teljességgel figyelmen kívül hagyva. Bajtársaim saját bevallásuk sz
erint farkaséhesek voltak, így hát betértünk egy McDonald’s-ba, ahol az este második tanulsága várt rám kifent kardokkal. Ezt a tanulságot sajtburgernek csúfolják. A lényeg az, hogy nem szabad három sör után semmit sem enni egy McDonald’s-ban, bár igaz, sör nélkül is inkább méreg ez a kaja, mint étel. A mellékelt kép egyébként ott készült, a számból krumlidarabok lógnak ki, és igen, kómás voltam már egy kicsit.Na, a hamburgeres sztori után már volt vagy fél kettő, úgyhogy úgy döntöttem, hazaballagok. Elköszöntem a – még a hamburgerekkel hadakozó – Zsuzsitól és Fábitól, átballagtam a Teréz körúton, és elindultam Nagyimék felé.
A kapualjban elkezdtem keresgélni a kulcsomat. És keresem… És keresem… És keresem… Az ősz torvatűnt… A télapó döbbent arccal suhan el mellem… A nyuszika összeráncolt homlokkal tojik egy tojást a lábaim elé… George Bush rájött, hogy meleg… De én csak keresem, keresem, semmi és senki nem rángathatott ki ebből a szent állapotból. Amikor az ács is eljött, hogy méretet vegyen rólam, úgy döntöttem, hogy szembenézek az igazsággal, és nem kevés szitokszó kíséretében bevallottam magamnak – igen, a kulcsom nincs a táskámban, amiből egyenesen következik az a tény, hogy elvesztettem. Ez van, drágaságom. Ekkor történt meg a bűvös rádöbbenés: itt állok, hajnali két óra lesz lassan, egy szál kulcs nélkül, nem tudok bemenni, és ami a legrosszabb: tökéletesen egyedül vagyok.
Felhívtam Fábiékat. A szituáció nyers és őszinte tálalása után („b..g, elhagytam a kulcsom”) rövid csönd, majd Fábi diplomatikus válasza: „mindjárt visszahívlak”. Zsír. De nem akartam ott egy helyben állni, hátha jön valami perverz és meggyilkol, úgyhogy visszamentem a mekihez, abban reménykedve, hogy bogaraim még ott vannak. Ők közben a szomszédos (kb tíz méterre lévő) zebrán mentek el a másik irányba, felém. Nem kis agymunkába került megoldani a történetet, de végül a MeetingPoint a ház előttre lett kihirdetve. Akkor jött a kérdés: most mi a fene legyen?
Nagymamám meggyilkol, ha elhagyom a kulcsát. De Zsuzsiék nem akartak már visszasétálni a Gödörhöz. Telefonos segítséget kértünk, és felhívtuk Anyukánkat. Ő azt javasolta, üljünk taxiba, és oldjuk meg a problémát. Nem is hülyeség, gondoltuk mi, és fogtunk is egy sárga csudabogarat. Életemben először fogtam taxit. A muki megkérdezte, mi történt, és jóízűen végignevette azt a röpke fél percet, amíg szállított minket. Utána Fábit a kocsiban hagytuk, mi meg lélekszakadva rohantunk vissza a kulcsért nővérkémmel. Ott volt. Örömtánc és egy rövid fohász után visszrohantunk a kocsihoz, amit Zsuzsi majdnem lefejelt, majd visszakocsikáztunk az Oktogonra. A kulcsvesztés 1200 forintunkba fájt.
Egy rövid kulcsháború után sikerült végre betörnöm nagyimék lakásába, előkapartam egy szekrényből egy, nálam kb kétszer nagyobb pizsamát, ami mindig lecsúszott a bokámig, átöltöztem, és ledobtam magam az első ágyra, ami az utamba került.
Az éjjel harmadik tanulsága: a taxisnak illik borravalót adni.
Az éjjel negyedik tanulsága: anyádat ne hívd éjjeli kettőkor, mert hülyeségeket beszél. Bár lehet, hogy igaza van, de az csak tévedés lehet.
Az éjjel utolsó tanulsága: ha szőkének születsz, a kulcsaidat operáltasd magadba. Csak ez lehet a biztosíték arra, hogy nem hagyod el őket.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése