Fujj

Vannak érdekes emberek. Tegnap volt is szerencsém egyet-kettőt személyesen szemügyre venni.
Jogos a kérdés, hogy mi a csudát csináljon az ember egy kocsiban, ha unatkozik. Én személy szerint vagy olvasok, vagy zenét hallgatok. De ha nincs nálam se könyv, se head-set? Nézek ki az ablakon, és mindenféléről gondolkodom.
Tegnap ültem a nagyhírű és csodálatos Volán társaság egyik csudiszép sárgára festett buszán, és zenét hallgattam. A busz bal oldalán ültem, az ablak melletti ülésnél. Az út, ahol mentünk, kétsávos volt, mi a jobb sávban mentünk – mint általában a buszok mindig. Mellettem egy cuki csinibaba terpeszkedett, aki az Outlet-nél szállt fel a buszra. A lila telefonját bizgerálta, és rágózott – látszott rajta, hogy nagyon unja a banánt.
Mivel útitársam nem volt teljesen az én súlycsoportom, ezért a mellettünk elhaladó autókat bámultam. Mint később kiderült, nem kellett volna... A buszból ugyanis több látszik az adott autó utasteréből, mint amennyi egészséges. Gyakorlatilag belátni mindent, csak az illatő fejét nem, csak azét, aki hátul ül. Nagyon izgalmas perspektíva. Nos, én is figyelgettem, próbáltam kitalálni, melyik autóban milyen a hangulat, kik ülnek benne, miről folyik a szó, ilyesmi. Nagyon szórakoztató és izgalmas játék ez, úgyamúgy. Tegnap viszont nem volt szerencsém. Nézegetem-nézegetem, elhalad mellettem egy indulatosan vezetett autó, az anyósülésen öreg néni, a sofőr egy pasi. Rögtön tudtam a saját sztorimat. Utána jött egy kombi, hátul a sofőr ki se láthatott, úgy tele volt pakolva. Gondolom, nyaralásból hazajövő párocska lehetett, a hapi vezetett. Azám, de az első megdöbbenés itt jött. Mit csinál egy nő, ha órákon keresztül össze van zárva egy férfiemberrel (akik nem mindig szórakoztatóak, főleg nem, ha vezetnek)? Nos, ez a csajszi feltalálta magát: rövidnadrágos lábait előrerakva fejmagasságban (majdnem kinyomta a szélvédőt a talpa), egy szemöldökcsipesszel távolította el a nem kívánatos szőrszálakat a lábáról. Megmosolyogtam a dolgot, végtére is fene a fránya epillátorokba, mennyivel olcsóbb már ez a megoldás. Nameg ha az embernek ideje van...
Apropó, idő... Mi történik, ha az embernek nincs elég ideje, hogy a párjával legyen? Ezt egy pár kocsival odébb tudtam csak meg. Adva volt egy kicsi Opel, szürke, és amint megláttam hátulról, rögtön láttam, hogy egy ember ül benne, a sofőr. Gondoltam, ez is olyan fószer, aki minden nap végigállja ezt a nyamvadt dugót, szidva az egész mindenséget maga körül. Nos, amikor a busz utolérte a kis Opelt, az én kíváncsi pillantásaimmal együtt, megtudtam az igazságot... Addig rendben voltunk, hogy srác vezetett. De nem volt egyedül. A mellette ülő csajszit azért nem vehettem észre, mert éppen nem ült, hanem szabályosan beletapadt a srác ölébe. Nem nagyon akarom részletezni a dolgot, mindenki fejezze be saját gusztusa szerint. Egy biztos: az út hátralévő részében inkább néztem a mellettem ülő velem egykorú tinit, amint telefonjával játssza kisded játékait. És legközelebb kétszer meggondolom, hogy kinézzek-e a busz ablakán...
A.