Személyiség

Sokan mondták, hogy az utóbbi időben megváltoztam. Én magam is így vettem észre, és egyáltalán nem zavar. Azért néha természetesen jó még "visszafejlődni", de a személyiségem is előnyére alakulgat, és úgy gondolom, az életem is halad a jó irány felé.
Tegnap elmentem fodrászhoz, hogy levágassam a hajamat. Volt korábban egy kósza gondolatom, hogy bedaueroltatom, de nem nagyon gondoltam komolyan. Aztán amikor este fél tízkor egy székben ültem a fodrász előtt, felvetettem a dolgot a csajszinak. Ő mondott róla egy-két szót, én meg egy laza "egyszer élünk" kiáltással beleegyeztem, hogy bedauerolja a hajamat. Úgyhogy most birka vagyok. :) Nem mintha eddig nem lettem volna az, de most már le sem tagadhatom... Amúgy majd rakok fel róla képet, legyetek csak türelemmel. :)
Keresek egy könyvet. Nem tudom, mi a címe, nem tudom, ki írta, és nem tudom, hogy miről szól, csak annyit tudok, hogy vár most valahol rám egy könyv, amibe beleszerethetek. És ami előrébb visz. Nem is tudom, mostanában nem voltak meghatározó könyvek az életemben. A Harry Potter egy ilyen volt, de az inkább már csak kedvtelésből. Van annak is mondanivalója, de én most valami fajsúlyosabbra gondoltam. Mint amilyen a Gyűrűk Ura volt. Vagy a Raj. Nameg a Setét Torony. Nem is tudom, minden könyvhöz ösztönösen társítok egy hangulatot, egy szakaszt az életemből. És általában mindegyikből kiszűrtem egy központi igazságot, amit nagyjából be is építettem az életembe. Természetesen öntudatlanul. Tolkien, a GyU írója azt "tanította" meg nekem, hogy minden szavadat kimondod. És minden szavadat hallják. A Rajt egy német hapi írta, és a természet erejéről ír - hogy az ember mennyire nem számít, ha a természet úgy akarja. Stephen King Setét Tornya köteteit pedig egy elég nehéz időszakomban olvastam, ahhoz az egyedüllétet csatolom, és azt tanultam belőle, hogy nem vagyok egyedül - ott vannak a gondolataim, a történeteim, amelyek valahol léteznek, és mindig létezni fognak. És ki tudja: lehet, hogy én is csak egy gondolat vagyok?
A.