Tegnap este - péntek este lévén - elmentem tesókámmal, Zsuzsival és barátnőjével, Dalmával egy kis csajos-beszélgetős sörözésre az Üllői útra. A Zöld Macsekba akartunk volna menni, de nem volt hely. Nem is nagyon bánom, mert mellette pár száz méterrel volt egy kietlen söröző. Nem értem, miért pangott, hiszen egész jó helynek tűnt, nem volt drága a sör, csak hát 18 éven aluliakat nem szolgáltak ki. Hála nővéremnek minket ez nem érintett. :)
Így hát ott voltunk kb fél kilenctől, dumáltunk az élet dolgairól. Dalma nagyon értelmes csajszi, első látásra szimpatikusnak tűnt, habár nem most találkoztam vele először. Meséltem én is nekik ezt-azt lelki életemről, kicsit nosztalgiáztunk - első csókok, nagy veszekedések a boyfrendekkel, ilyesmi - de olyan téma is szóba került mint a sminkelés rejtelmei vagy az öltözködés általi önkifejezés. Egyszóval csajos dolgokról volt szó, mindaddig amíg meg nem érkezett Dalma barátja és Fábi. Már 10 óra elmúlt, amikor ráeszméltem, hogy nekem valahogy még haza kell vergődni, ráadásul egy darab kabát nem volt nálam, és már odafelé is fáztam. Felhívtam anyumat, aki döbbenten konstatálta hogy nem vagyok otthon (...), majd megkérte nagynénimet hogy hozzon haza. Megjegyzem volt egy kis kavarás, hogy aludhatok itt-ott-amott, de ez így kényelmes volt. A metróra várni kel
lett negyed órát és a négyes villamos is tíz percet váratott magára, így volt időm belegondolni, milyen vicces lesz a szombati iskola...
Amikor beértem, szokásomhoz híven bementem a gépterembe, letettem a cuccaimat, és elmentem fizika órára. Barátnőm, Blanka rögtön azzal fogadott, hogy rosszul vagyok-e... Eléggé lehangolt a tudat, hogy minden próbálkozásom ellenére meglátszott rajtam hogy jóval éjfél után tudtam csak lefeküdni, és hiába sminkeltem, meglátszott hogy el vagyok kenődve. Amúgy egész jól túléltem a dolgot, csak itthon volt még egy mókás utóhatása a dolognak.
Blanka tanácsára hazaérve rögtön ágyba bújtam, és mint egy leütött kakukkos óra, álomba zuhantam. Azám, de okos és szép szőke fejemmel bekapcsolva hagytam a telefonom (többek között mert Zsuzsi megígérte hogy hív), és amikor osztálytársam, Kovi hívott, legmélyebb álmaimból keltem föl, hogy felvegyem a mobilom. Kovi csak annyit akart kérdezni, hogy mi lesz a beígért vodkázással, de én annyira nem voltam magamnál, hogy először meg kellett magyaráznia, hogy szombat van, délelőtt iskolában voltam, és egyébként úgy volt, hogy ma vodkázunk. Én erre el akartam neki magyarázni (miután rájöttem, hogy mi a helyzet) hogy szerdán megyünk a Beáékkal. Bea egy osztálytársam, de amikor nem jutott eszembe a neve, és egy percen keresztül gondolkoztam rajta, Kovi rájött, hogy használhatatlan vagyok, és feladta a további kérdezősködést. Én meg letettem a telefont, és ugyanazzal a lendülettel vissza is aludtam.
Így hát csak ezt tudom mondani: ha valaki másnapos, hagyja az iskolát a francba, jobban jár ha otthon marad, alszik, és kikapcsolja a telefonját...
A.
Így hát ott voltunk kb fél kilenctől, dumáltunk az élet dolgairól. Dalma nagyon értelmes csajszi, első látásra szimpatikusnak tűnt, habár nem most találkoztam vele először. Meséltem én is nekik ezt-azt lelki életemről, kicsit nosztalgiáztunk - első csókok, nagy veszekedések a boyfrendekkel, ilyesmi - de olyan téma is szóba került mint a sminkelés rejtelmei vagy az öltözködés általi önkifejezés. Egyszóval csajos dolgokról volt szó, mindaddig amíg meg nem érkezett Dalma barátja és Fábi. Már 10 óra elmúlt, amikor ráeszméltem, hogy nekem valahogy még haza kell vergődni, ráadásul egy darab kabát nem volt nálam, és már odafelé is fáztam. Felhívtam anyumat, aki döbbenten konstatálta hogy nem vagyok otthon (...), majd megkérte nagynénimet hogy hozzon haza. Megjegyzem volt egy kis kavarás, hogy aludhatok itt-ott-amott, de ez így kényelmes volt. A metróra várni kel
lett negyed órát és a négyes villamos is tíz percet váratott magára, így volt időm belegondolni, milyen vicces lesz a szombati iskola...Amikor beértem, szokásomhoz híven bementem a gépterembe, letettem a cuccaimat, és elmentem fizika órára. Barátnőm, Blanka rögtön azzal fogadott, hogy rosszul vagyok-e... Eléggé lehangolt a tudat, hogy minden próbálkozásom ellenére meglátszott rajtam hogy jóval éjfél után tudtam csak lefeküdni, és hiába sminkeltem, meglátszott hogy el vagyok kenődve. Amúgy egész jól túléltem a dolgot, csak itthon volt még egy mókás utóhatása a dolognak.
Blanka tanácsára hazaérve rögtön ágyba bújtam, és mint egy leütött kakukkos óra, álomba zuhantam. Azám, de okos és szép szőke fejemmel bekapcsolva hagytam a telefonom (többek között mert Zsuzsi megígérte hogy hív), és amikor osztálytársam, Kovi hívott, legmélyebb álmaimból keltem föl, hogy felvegyem a mobilom. Kovi csak annyit akart kérdezni, hogy mi lesz a beígért vodkázással, de én annyira nem voltam magamnál, hogy először meg kellett magyaráznia, hogy szombat van, délelőtt iskolában voltam, és egyébként úgy volt, hogy ma vodkázunk. Én erre el akartam neki magyarázni (miután rájöttem, hogy mi a helyzet) hogy szerdán megyünk a Beáékkal. Bea egy osztálytársam, de amikor nem jutott eszembe a neve, és egy percen keresztül gondolkoztam rajta, Kovi rájött, hogy használhatatlan vagyok, és feladta a további kérdezősködést. Én meg letettem a telefont, és ugyanazzal a lendülettel vissza is aludtam.
Így hát csak ezt tudom mondani: ha valaki másnapos, hagyja az iskolát a francba, jobban jár ha otthon marad, alszik, és kikapcsolja a telefonját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése