Gyűrű a plafonon

Kiskoromban álmodoztam. Mióta az eszemet tudom, mindig volt egy „képzeletbeli barátom”, akivel olyan dolgokat tudtam csinálni, amit óvodás társaimmal vagy osztálytársaimmal soha sem. Teszem azt például repültem. Mai napig emlékszem egy ilyen repülésemre, amikor a kertünk dombján repültem lefelé Jézussal. Még egész kicsi lehettem, óvodás, mert Anikó volt Jézus másik oldalán. Anikó egyébként se nem lány, se nem fiú, ő csak Anikó volt, és nem tudom, miért pont ez volt a neve. De ő vitt el először repülni, és vele volt az a gyűrű-história is…

A dolgot onnan lehet származtatni, hogy régebben a hálószobánk plafonja lukas volt. A plafon és a fal találkozásánál volt egy egészen kicsike kis rés, ahol bejött a fény. A szemem ma sem túl jó, messzire rosszul látok, ezért csak a tapétázás után jöttem rá, hogy valójában mi volt a titokzatos fény, amit esténként láttam – ugyanis nappal sosem volt ott, éjjel meg nem néztem meg közelebbről. Ám ez a kis fényfolt elindította amúgy is elég élénk fantáziám kerekeit, és azt gondoltam, hogy biztos valaki egy gyűrűt akar nekem adni. Ám ezt nem felnőtt szemmel kell nézni, szó sem volt itt semmiféle házasságról, vagy szerelemről, az egy gyűrű volt, amikhez kiskoromban még teljesen más eszméket csatoltam. Az a gyűrű egy fényes varázsgyűrű-féleség volt. Hiszen gondoljunk csak bele: este előbukkan, de csak ha már Anyuci leoltotta a lámpákat, és mindenki elaludt. És nappal hopp! Eltűnik… Hatalmas nagy csalódás volt, amikor a gyűrű eltűnt a plafonról. Akkor már lehettem olyan másodikos-harmadikos, és a tapétázók és szigetelő szakemberek örökre elvették tőlem a gyűrűmet. Ezzel együtt Anikó is eltűnt, jobban mondva velem együtt megváltozott, átalakult.
Furcsa, így leírva olyan ostobaságnak tűnik az egész. Eddig is tisztában voltam vele, hogy ha az ember leír dolgokat, amik számára hatalmas jelentőséggel bírnak, azok valahogy elvesztik varázsukat. Talán ezeket a dolgokat nem is lehet szavakkal leírni, az ilyen dolgokra nincsenek mondatok, szép kifejezések. De én mai napig van, hogy repülök álmomban, és olyankor mindig eszembe jut, hogy az ilyen képtelen kis ostobaságuknak milyen hatalmas jelentőségük van abban, hogy az életben legyen egy biztos pontom.
A.