Állatok

Szomorú hírem van: véget ért az állatos kvk. Számomra meglepő eredmény született, nem gondoltam volna, hogy ennyire beletrafáltok, igaz, fogalmam sincs továbbra sem, hogy pontosan kik szoktak itten szavazni. Bár talán épp ez benne az izgi...

A kérdésre, miszerint: "Szerinted melyik a kedvenc állatom?", az alábbi arányban válaszoltatok:
mormota: 1
holló: 0
süni: 2
mókus: 11
macsek: 3
Azaz összesen 17 szavazatot kapott ez a roppant izgalmas és érdekfeszítő kérdés... De engedjétek meg, hogy egy kicsit belemélyedjek a témába, ugyanis nem egészen véletlenül ezek az állatok szerepelnek a listán. Már az eredeti szándékom is az volt, hogy ezeknek az adatoknak a segítségével kicsit megmutassak Nektek ezt-azt, amit talán kevesen tudnak rólam. És mi sem egyszerűbb, mint az állatokon keresztül, metaforikusan érzékeltetni a korszakok változását... (Ugye, hogy fogalmad sincs, miről beszélek? :) )
Az időrendi sorrendtől had térjek el, megyek a lehetőségek sorrendjében. A mormota egy nagyon aranyos állat. Kicsit olyan, mint a pocok, csak ilyen furi farka van. Az én életemben körülbelül két-két és fél éve játszott szerepet, egészen a tavalyi nyár elejéig, ugyanis ebben az időszakomban nagyon fáradékony voltam, és rengeteget tudtam aludni. Akkori barátom mondta, hogy olyan vagyok, mint egy mormota, és akkoriban nagyon megtetszett ez a kis állat. Be kell vallanom, mostanában is nagy kísértést érzek, hogy úgy viselkedjek, mint ő, és sokat-sokat aludjak. Hála az égnek felfedeztem a Lipton szuperhiperszónius fekete teáját, és attól lényegesen jobban szoktam magam érezni, még ha egy kicsit drog-jellegű is a dolog... :)
Nem értem, mi bajotok a hollókkal! Igazán fenséges állatok, és egyikőtök sem gondolta, hogy az lehetne a kedvenc állatom. Hmm... Pedig volt idő, amikor nagyon is odavoltam értük, meg vissza is! Amikor olvastam a Gergő sorozat első könyvét, abban a főgonosz egy holló volt. Ez olyan három éve történhetett, és ugyanekkor mentem el nyáron Anyummal és Zsuzsival Angliába, ahol is meglátogattuk a híres Tower-t, és ott minden tele volt hollókkal! Ha a személyiségemet nézzük, akkoriban tényleg volt bennem egy kis holló-effekt, ami talán máig megvan egy kicsit. Szeretek szúrósan nézni, mint a holló, és ha olyan kedvem van, nagyon hervasztó és gyászos kinézetet produkálok...
A süni megint egy másik sztori. A süni nem én voltam, hanem ismét csak a régi barátomat tudom felhozni... Azért utalok rá olyan sokat, mert eléggé meghatározó korszakomban voltunk együtt, és voltak benne jó dolgok. A süni ő volt, mert olyan szuszogó hangot tudott kiadni, mint a sünik, és a haja néha olyan borzos volt, mintha most járt volna sün-nénél fodrászoskodni.
A mókus pedig valóban a kedvenc állatom. Aranyos és borzos farkincája van, a fülei végén lekonyuló kis lógókák, mint valami abszurd fülbevaló, de engem mindig is a pofája fogott meg nagyon. Ahogy rádnéz, valahogy... mintha bölcs lenne, nem? Meg egy kicsit ijedt. Ezen kívül ugrabugrál, tökjó bűvészmutatványokat produkál, és úgy cakkumpakk jófej egy dög. :)
Az elején azt írtam, hogy az állatok nem csak hasraütésre termettek a listában. Nos, a macsek így született, azért, mert egy kicsit félre akartalak titeket vezetni egy kicsit. :) Nem jött be, mert furfangos népség vagytok, ám mégis az lett a második helyen! Egyébként nem komálom a macskákat, mert miattuk csipkednek agyon a bolhák, ráadásul az én véremet az ilyen kis gusztustalan bigyók nagyon szeretik... Pech.
Mégegyszer köszönöm a szavazatokat, és gratulálok az eredményhez!