Ma sportnapot tartok – gondoltam reggel 8-kor, amikor kidobott az ágyam, leginkább azért, mert közel 30 fok volt a padlástéri szobámban. És ki nem ébredt eddig ezzel az elhatározással? Minden reggelt elhatározásokkal indítunk, csak hogy este eltemessük őket egy, a lelkiismeret elől elzárt kamrába, egyenesen a tudatunk legmélyére.
De én most nagyon elhatároztam magam. Olyan igazán, amikor tényleg szinte biztos, hogy megteszed, amit megfogadtál. Ilyenkor az ember legalább addig eljut, hogy felveszi a sportzoknit és a cipőjét, jobb esetben még a kapuig is kimegy, de arra már nem vehetsz mérget, hogy el is kezd futni a kapun túl.
Nos, én is felvettem a zoknit, a cipőt, a biciklisgatyót, a bukósisakot, felfegyverkeztem fél liter kulacsba zárt jéggel és a telefonommal, majd felpattantam a bringára – elindultam. Lehet bármilyen meglepő, meg is érkeztem az eltervezett célállomáshoz, konkrétam Herceghalomba Apum házához, ahol nővéremmel dumáltam egy picit, majd elindultam hazafelé. Ez délután fél háromkor történt, és meglehetősen meleg volt ma. Napon olyan 40 fok körül… És nem sok árnyékkal találkoztam utam során, csak egy szexi biciklistával, aki egy lenyűgöző „Hy”-t kiáltott felém és integetett. Nah, legalább profinak látszok, gondoltam magamban, és rákapcsoltam. Rosszul tettem, mert mire felértem a dombtetőn terpeszkedő házunkhoz, úgy éreztem, mintha asztmarohamom lenne, majd’ kiköptem a tüdőmet a szimpla lélegzés érdekében. A jég már rég nem jég volt, inkább hajazott a reggeli kávé hőmérsékletére, amit tél közepén iszol, de én azért lelocsoltam magam vele, alul-felül-mindenhol. Semmit nem segített.
Hazaértem, beestem a kapun, a bicajt azzal a lendülettel levágtam a földre, bemenekültem a házba a nap elől, ahol gyorsan lekaptam magamról cipőt, zoknit, minden ruhát. Az egész testem síkos volt az izzadságtól, úgyhogy kikerestem a fürdőrucimat, és becsobbantam a medencébe. Hát, ritkán éreztem magam olyan jól, mint akkor, amikor elmerültem a hűvös vízben az egy órányi bicajozás után – tényleg mennyei érzés volt. A víz lemosta a sós verejtéket rólam, és kellemesen lehűtött. Utána elterültem egy pokrócon a napon, és lassan Anyum és Gyuri is csatlakozott, ők is pancsoltak egyet. Egy jégkrém után előkerült a jéghideg Heineken is, hát, gondoltam, ez itt a mennyország. Ennél jobb sportnapot el sem tudtam képzelni.
Elhatároztam, hogy holnap is megyek bicajozni, de ha ez az elhatározás el is lesz talán temetve, a medencézés biztos meglesz holnap is…
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése