Komiszkodó elme

Gondolom, mindenki unja már a Stephen King mániámat - most zsibbad az agyad, elhúzod a szád és felnyögsz -, nekem viszont ismét megnyilatkoztatásom támadt vele kapcsolatban.

Olvastam egy könyvét, amiben egy író volt a főszereplő, és King sokmindent leír az író lelkivilágáról, és az írással kapcsolatban is tömérdek megfigyelése van, amit természetesen tökéletesen belesző a történetbe. Egy kijelentése megtapadt a fejemben, és amikor olvastam, még nem tudtam mire vélni, de kezdem egyre jobban kigobozni a jelentését. King szerint "az író komiszkodásra szoktatta az agyát".

Mit is jelent az, amikor valaki komiszkodásra szoktatja az agyát? Szerintem például azt jelenti, amikor este a kispárnádon keresgéled az álmot, akkor véletlenül sem azt találod meg, sokkal inkább látod, ahogy az ágyad szélénél a kísérteties fényben (mert a szúnyogírtónak csakis kísérteties lehet a fénye) felbukkan egy szőrös fejtető, csak hogy utána egy véreres és gennyedző sárga szem kövesse, majd jöhetnek a csontos, karmokban végződő ujjak (nem tíz, véletlenül sem tíz, vagy kilenc vagy tizenhat), és az elmaradhatatlan hang - hörgő, gurgulázó hang, ami mégis tökéletesen emberi. Ez például komiszkodás. De nem kell ilyen messzire menni. Elég, ha azt nézzük, hogy a komiszkodó elme azt lesi-kutatja fényes nappal a belvárosban, hogy az emberek milyen tárgyakhoz hogy viszonyulnak. Teszem azt, például a metrón zötykölődsz, és megfigyeled, hogy hány ember fordul a kinti ismeretlen sötétség felé, és hány ember fordít hátat az ablakoknak, és temetkezik magába vagy a napi újságjába. Ezeket a megfigyeléseket később összekomiszkodhatod a fejedben, mert gondolj csak bele, milyen félelmetes okai lehetnek, ha a metrószerelvényben senki nem néz kifelé - de egymásra sem. Mi lehet a probléma? Mi lehet a rejtély?

Amikor komiszkodsz az agyadban, az főleg azért jó, mert a legtöbb esetben teljesen földtől elrugaszkodott dolgokat raksz össze hétköznapi, teljesen normális körülményekből. Ez benne a gyönyörű, és ez benne az élvezetes - mert egy idő után nem biztos, hogy tudod, hol a határ komiszkodás és valóság között.

Ez tehát az én értelmezésem a komiszkodó agyra vonatkozóan, az utolsó megfigyelésem még az, hogy szerintem nem csak az írók agya komiszkodik, hanem minden, fantáziával rendelkező emberi lényé.

A.