Nyomás

A lélegzetem felgyorsul. Érzem, hogy a fejemből áramlik a hő, és izzadok. A szám fölött. Ahol a bajszom van, és úgy útálom, amikor izzad. Aztán érzem a talpamban azt a furcsa fájást, mint amikor nagyon magasról lenézek, vagy csak egy filmben látom a magasságot. És érzem a szívemben azt a szorítóan taszító erőt, ami arra ösztökél, hogy fogjam a telefonom, és egy gyors beszélgetés után pakoljak, majd üljek fel az első buszra és menjek el innen. El akarok menni.
Elvonási tünet. Azt hiszem, már értem. Habár még nem próbáltam ki semmilyen drogot (bár tudatmódosító szerekkel már volt dolgom), körülbelül érezni vélem, milyen lehet az, ha az ember egész egyszerűen csak nem bírja letenni. És bármilyen ostobaságot hajlandó megtenni azért, hogy megszerezze azt, amit akar. Az „Anyagot”.
De lehet, hogy nem elvonási tünet. Nem csak. Talán része van még benne egy érzésnek is, ami valami menekülés fajta, ami akkor jön rá az emberre, amikor már túl sokáig volt a szüleivel, már nem akar ugyanabban a szobában aludni, mint 1 évesen, már nem akarja többé a szokásos mi-van-veled-semmi beszélgetéseket lefolytatni anyukájával a kocsiban ülve és az útra meredve, már semmi kedve ugyanabban a konyhában veszekedni a kishúgával, mint ahol kiskorában is tette. El akarok menni.
De nem kerülhetem ki saját magamat, én viszont egy racionális ember vagyok. Az érzelmeim befolyásolhatják a cselekedeteimet, de nem uralhatják. Néha azt kívánom, bárcsak nem így lenne, de nem vagyok biztos benne, hogy melyik a jobb. Mindenesetre még nem futok. Legalábbis nem messzire. Érzem, hogy még ki kell várnom az én időmet, még egy pár évet itt kell eltöltenem, és ha már így van, akkor akár szeretni is lehet ezt az időt. Vagy legalább élvezni. De azért egy kicsit mégis mozgolódom. Itthon most sok minden összejött, de leginkább bennem, önmagamban. Így hát egy időre elmegyek itthonról, de nem sokáig. Végtére is szeretek itt lenni, de most egy kicsit sok. Most sok. Reménykedem abban, hogy egy kis idő messze itthontól majd helyre ráz, segít hogy megtaláljak új és régi dolgokat, és visszanyerem az egyensúlyt. És most mondok valamit. Ezt már rég meg kellett volna tennem. Mert ez az egyensúly már rég nincs meg. Túl rég.

Most pakolok. Indul a buszom.