Tegnap elmentem fodrászhoz, és levágattam a hajam – egészen rövidre.
Ennyit az életrajzi adatokból, csak hogy senki ne lepődjön meg, ha nem ismer fel az utcán. Zárójeles megjegyzés: szerintem elég jó lett a fazonja, bár van, aki szerint öregít. A vélemények teljesen megoszlanak.
Az elmúlt napokban a jó közérzet uralkodott mindenhol. Eszméletlen szuper volt, amikor leesett a hó, én nagyon vártam már, és bevallom, fel is adtam a reményt, hogy idén havazni fog. Kedd est
e a tesóimmal és nővérem barátjával elmentünk a közelbe szánkózni, fergeteges élmény volt, nagyon nagyot marhultunk! De a legeslegjobb az volt, hogy – ugyan a hó mindent betakart – sütött a nap három napon át, és ez már nagyon kellett. Így, hogy fehérség volt mindenütt, még pozitívabban hatott mindenkire. Én személy szerint feltöltődtem, és ugyebár el is mentem gyorsan fodrászhoz, hogy nehogy elveszítsem hirtelen jött bátorságomat. : )
Kicsit leszívott múlt héten az Egyosz tábor megszervezése (diákönkormányzat), de már regenerálódtam. Most örülök, hogy élek, megpróbálok a fontos dolgokra koncentrálni, és nem elmerülni az aprócska gondokban, hiszen azok úgyis mindig körülveszik az embert – ugrabugrálva át kell rajtuk lépni, és vigyázni, nehogy elbotolj. Kezdek mostanában rájönni, hogy fiatalságom legszebb időszakát élem meg, mert a gimnáziumban még egy viszonylagos biztonságban van az ember. Ez egyfajta átmenet a Nagybetűs Élet gusztustalan láperdején és a fiatal tudatlansága között. És talán ebben az időszakban látom át a legtisztábban a dolgokat – még nem vagyok benne a sűrűjében, de már látom magam előtt a homályos jövőképet.
Habár a hajam egy kicsit tovább öregített, még nagyon nem szeretném elérni azt a bűvös 18-ast. Pedig már olyan közel van! Repül az idő…
Ennyit az életrajzi adatokból, csak hogy senki ne lepődjön meg, ha nem ismer fel az utcán. Zárójeles megjegyzés: szerintem elég jó lett a fazonja, bár van, aki szerint öregít. A vélemények teljesen megoszlanak.
Az elmúlt napokban a jó közérzet uralkodott mindenhol. Eszméletlen szuper volt, amikor leesett a hó, én nagyon vártam már, és bevallom, fel is adtam a reményt, hogy idén havazni fog. Kedd est
e a tesóimmal és nővérem barátjával elmentünk a közelbe szánkózni, fergeteges élmény volt, nagyon nagyot marhultunk! De a legeslegjobb az volt, hogy – ugyan a hó mindent betakart – sütött a nap három napon át, és ez már nagyon kellett. Így, hogy fehérség volt mindenütt, még pozitívabban hatott mindenkire. Én személy szerint feltöltődtem, és ugyebár el is mentem gyorsan fodrászhoz, hogy nehogy elveszítsem hirtelen jött bátorságomat. : )Kicsit leszívott múlt héten az Egyosz tábor megszervezése (diákönkormányzat), de már regenerálódtam. Most örülök, hogy élek, megpróbálok a fontos dolgokra koncentrálni, és nem elmerülni az aprócska gondokban, hiszen azok úgyis mindig körülveszik az embert – ugrabugrálva át kell rajtuk lépni, és vigyázni, nehogy elbotolj. Kezdek mostanában rájönni, hogy fiatalságom legszebb időszakát élem meg, mert a gimnáziumban még egy viszonylagos biztonságban van az ember. Ez egyfajta átmenet a Nagybetűs Élet gusztustalan láperdején és a fiatal tudatlansága között. És talán ebben az időszakban látom át a legtisztábban a dolgokat – még nem vagyok benne a sűrűjében, de már látom magam előtt a homályos jövőképet.
Habár a hajam egy kicsit tovább öregített, még nagyon nem szeretném elérni azt a bűvös 18-ast. Pedig már olyan közel van! Repül az idő…
2 megjegyzés:
Kérekszépen egy fényképet!!!! Nagyon kiváncsi vagyok!
Csuri
Okés, lesz majd kép! Csak neked csak most. :)
Puszi!
A.
Megjegyzés küldése