Az elmúlt egy-másfél hónapban egy "lájtosabb" depresszióban szenvedtem, ami - gondolom - többeteknek feltűnt. (Azért írom "lájtos" depressziónak, mert az igazi depresszió nem egy hónapig tart.) Sok tündér közületek odajött hozzám, és megkérdezte: mi bánt? valami baj van? szomorú vagy? segíthetek? - eleinte tagadtam, de később csak annyit válaszoltam, hogy igen, baj van, de nem tud senki segíteni, a mélyből nekem kell kimásznom. Ezúton is köszönöm, hogy megértettétek, és toleráltátok antiszociális viselkedésemet. Ennél többet, jobbat nem tehettetek értem.
Nem mondanám, hogy kifejezetten kerestem a kapaszkodót. Mélyen nagyon jól tudtam, hogy jönni fog valami, ami megnyomja bennem a megfelelő gombokat, ami segít helyesen gondolkozni. Nem állítom, hogy már teljesen "kigyógyultam", de lényegében igen. Az elmúlt idő fájdalmas volt, és ezt szó szerint lehet érteni. Előfordultak olyan reggeleim, hogy felkeltem, és éreztem a szívemben egy mélységesen mély fájdalmat, ami összegörnyesztett, és muszáj volt sírnom. Előfordult, hogy mentem az utcán, gondolkodtam, és hirtelen valami semmiség elindította bennem újra ezt a fájdalmat, lehorgasztotta a fejem, és el kellett takarnom a szemem, hogy ne lássák, mennyire sírok. Volt este, amikor álltam a zuhany alatt, gondolatok nélkül, gépiesen végezve a megszokott mozdulatokat, amikor hirtelen eleredtek a könnyeim, és magamba roskadva álltam öt percig a forró víz alatt. De nem lett jobb, a sírás nem segített, csak jelzett nekem: hé, valami nincs rendben, csinálj már valamit! Csinálj már valamit.
A fogódzkodó - nem fogjátok elhinni - egy énekes lett. A zene (Soma barátom most bizonyára fintorogva csapja le Apple laptopját) nem más, mint eminem. Ki hallott róla, ki nem, lényegtelen, 4-5 éve elég híres rap-énekes volt, de drogproblémák miatt eltűnt egy időre. Egy éve újra megjelent, tisztán, és ismét zenélni kezdett. Én ezidáig soha nem hallottam tőle mást, csak a leghíresebb számát (Lose yourself), azt is csak azért, mert a maga idejében minden rádióból ez ömlött. Lényeg ami lényeg, valahogy belebotlottam eminembe, megnéztem a klippjeit, elolvastam a szövegeit, megvettem egy cd-jét és 8 mile című filmjét, utánanéztem az éle
tének. Egyfajta megszállottság volt ez, egy transzállapot, a mániámmá vált minden vele kapcsolatos dolog. Jó példa az, hogy órákig képes voltam a neten keresgetni olyan képet/filmet, ahol eminem mosolyog. Mi ez, ha nem mánia? És ez a mánia észrevétlenül túllökött "lájtos" depressziómon. Nem tudnám megmondani, hogy történt, egy pszichomókus biztos tudna sok-sok okosat mondani a repetíciórítustól elkezdve a figyelemelterelésen keresztül az öntépelődésig mindenféle gyönyörű nyalánkságot, én inkább csak annyit mondanék, hogy a tíz lépcsőfokból elértem a nyolc és felediket, nemsokára ismét fent leszek a toppon. Mégegyszer köszönöm az aggódó (és szembesítő) kérdéseket. Habár nem látszott az üveges tekinteten keresztül, de mindent észrevettem - és mindenért hálás vagyok.
tének. Egyfajta megszállottság volt ez, egy transzállapot, a mániámmá vált minden vele kapcsolatos dolog. Jó példa az, hogy órákig képes voltam a neten keresgetni olyan képet/filmet, ahol eminem mosolyog. Mi ez, ha nem mánia? És ez a mánia észrevétlenül túllökött "lájtos" depressziómon. Nem tudnám megmondani, hogy történt, egy pszichomókus biztos tudna sok-sok okosat mondani a repetíciórítustól elkezdve a figyelemelterelésen keresztül az öntépelődésig mindenféle gyönyörű nyalánkságot, én inkább csak annyit mondanék, hogy a tíz lépcsőfokból elértem a nyolc és felediket, nemsokára ismét fent leszek a toppon. Mégegyszer köszönöm az aggódó (és szembesítő) kérdéseket. Habár nem látszott az üveges tekinteten keresztül, de mindent észrevettem - és mindenért hálás vagyok.A.
1 megjegyzés:
Ha neked ez kellett, akkor semmi kifogásom nem lehet.
Amúgymeg nem csapom le a laptopot, mert akkor nem tudok olvasni, és még a JAZZY is elhalgatna (igen, most éppen félreraktam a gitártépő muzsikát)
Megjegyzés küldése