Obama, mint főhős

Éjjel álmomban először találkoztam Obamával.

Egy bevásárlóközpontban voltunk, és amikor Obama felbukkant, nagyon tudtam neki örülni - ugyanis éppen egy tolvajt üldöztünk néhányan (nem emlékszem, kik), aki egy öreg néni kajáját ellopta azért, hogy megszerezze a néni aranyfogát. Egyszóval üldöztük ezt a valakit a csokis sor meg az alkoholos sor között, amikor a mélyhűtött cuccoknál megjelent Obama, és elállta az útját a gazfickónak.

Miután visszaadtuk a néninek a kaját az aranyfogával, Obamával kettecskén sétálgattunk a borok és könyvek között (álmomban ez a kettő valamiért egy helyen volt), és Obama undorodva nézett a könyvekre:

- Olyan silány, rossz minőségű könyvek íródnak mostanában! Már kiadtam a rendeletet, hogy Amerikában csak jó minőségű, értékes könyveket lehet írni. - mindezt úgy mondta, mintha tényleg az USA-ban lennénk, és ott csevegnénk a könyvekről.

- És mondd csak - kérdeztem én -, szerinted milyen az a jó könyv?

Na itt megfogtam. Sajnos soha nem fogom megtudni Obama véleményét a minőségi könyv fogalmáról, ugyanis amikor zavarba jött a kérdésem hallatán, szinte azonnal felébredtem. Azt egyébként megfejtettem, hogy miért egy bevásárlóközpont ételosztályán üldöztük az aranyfogas kaját - tegnap ugyanis annyira bitangpusztulatosan sok kaját ettem napközben, hogy konkrétan rosszul lettem tőle. :) Sajnos arra nincs rendelet, hogy mindenki csak annyi kalóriatömkeleget juttathat a szervezetébe naponta, amennyire szüksége van. Vagy legalábbis kezdeni tud vele valamit.

A.