Pötyi, az úrinő

Három-négy éve hozzánk került egy cicus, aki tetőtől talpig fekete volt, egyetlen fehér foltocskát kivéve, ami - mint valami elegáns bross, vagy nyaklánc - a mellkasán díszelgett. Ébenfekete színe ellenére Zsuzsi akkoriban rá volt kattanva a pöttyökre (senki nem emlékszik már, miért), és elnevezte a macsekot Pötyinek.

Így lett Pötyiből Pötyi. Hamarosan Anyum tanítványainak kedvence lett, mert akármit meg lehetett vele csinálni. Macskáktól nem várna az ember annyi alázatot és türelmet, mint amivel ő tűrte a gyerekek abajgatását. Sőt, néha úgy látszott, még élvezi is. 2007-ben bevittem Illyés Napokra, mert a Farm, ahol élünk volt a témánk, és gondoltam, elkél a teremben egy macska. Kutyust Nóri hozott, és már előre rettegtünk, hogy valamelyik állat meg fog kergülni a másiktól. Szerencsére Nóri golden rettrívere békés állat volt, habár megállás nélkül kellett rá figyelni, mert kicsit bezsongott a sok embertől. Nem úgy Pötyi. Eleinte nyávogott egy sort, hogy engedjük már ki a kosárból, ám miután kiszabadult, befoglalt magának egy-két, a gyönyörűségtől elolvadt lányt, akiknek az ölében konkrétan átaludta az eseményt. Tündéri volt, még hatszáz kutató tekintet sem tudta érdekelni. A terem zseniális lett, habár nem biztos, hogy Pötyi miatt vittük el az első helyet, azért ő is hozzátette a magáét.
Aztán ott van a Trixi kontra Pötyi ügy. Pötyi két éve nyáron ellett kiscicákat, de csak az egyiket tartottuk meg, ő lett Jacky. Az apuka Dagi, és Pötyi egész életében a "család" biztos magját képviselte. Sosem járt el kóborolni, ha kellett, erőszakkal is kinyávogta magának a kaját tőlünk, és mindig ő volt a békebíró a macskák és a kutyák között. Trixi kölyökként került hozzánk akkor, amikor Jacky született. Együtt nőttek fel, és mai napig nagyon jóban vannak. Pötyi viszont Trixinek mindig egyfajta irritációt jelentett, főleg télen, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindig rá akart feküdni a békésen éldegélő macskára. Pötyi meg tűrte... Trixi egyik nyáron az alvó Pötyiből próbálta kihozni a kisoroszlánt, de az ébenfekete cicus csak lenéző pillantásra méltatta a küszködő kutyát, mintha sajnálná, hogy ilyen ostobaságokra pocsékolja az idejét.

Szóval úrinő volt, de sajnos nagyon vézna termetű, és betegségre hajlamos. Egy hete már, hogy végleg eltűnt, arra tippelünk, hogy elment meghalni. Nem volt öreg, de Anyum szerint látszott rajta, hogy valami nincs vele rendben. Hiányozni fog.

A.