A 12.b zsenialitása

Ezennel hivatalosan is kijelenthetem, hogy az Illyés Gyula Gimnázium 12.b-s osztálya ISTENKIRÁLY!!!

Az Illyés Napok alatt mindannyian ott voltak, próbáltak, szerepeltek, rendeztek, ügyködtek, játszottak, pakolásztak, és még sokáig sorolhatnám... Ráadásul az osztálykarácsonyon tegnap egy olyan szeretetteljes, lelkes hangulat volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyenre képesek vagyunk. Sok süket duma keringett ugyanis valami olyasmiről, hogy az "osztályközösség megbomlott"... Lám, annyira azért mégsem. Péter Szaszától egy gyönyörű grafitrajzot kaptam, ami egy klasszikus gitárt ábrázol (annyira élethűen, hogy először azt hittem, képeslap...), egy tollat, és egy naplófüzetet, azzal a felirattal, hogy "Ide írhatod világhírű műveidet!". Hát, Szasza, ennél jobban nem találhattad volna el. Ezúton is nagyon-nagyon köszönöm!

Na de vissza az Illyés Napokra. Nem sok elvárással, és még kevesebb reménnyel kezdtünk neki, a tavalyi keserű tapasztalatok után. Egy évvel ezelőtt ugyanis agyonhajszoltuk magunkat, mégsem lettünk eredményesek. Ígyhát ebben az évben lazára vettük a figurát, inkább élveztük, mintsem stresszesen törekedtünk a győzelemre.

Elnézést azoktól, akik nem tudják, kikről beszélek, de jópár ember akkorát alkotott idén, hogy muszáj említést tennem itt róluk. Kezdem rögtön a táncoskislánnyal, Lillussal, akinek volt mersze betanítani az osztálynak egy nagyon botrányos, nagyon vicces táncot, a Jazz+Az Gin, Rum, Sör, Bor című számára. Már a címből gondolhatjátok, milyen volt... (képek a következő bejegyzésben) Heinekenes üveggel nyomtuk a koreografált részegesdit. KIRÁLY! És a végén a nulladikos-paródiánk! Az osztálytánc csak és kizárólag azért nem lett első helyezett, mert hatalmas botrányt kavart, hogy a nulladikosok a táncunk után sírva omlottak össze. Mentségünkre legyen mondva, senkit nem akartunk megbántani, másnap követséget küldtünk hozzájuk, a félreértések tisztázása véget. Sikerült. Lillusnak nem csak ez a csodaprodukciója borzolta a kedélyeket, hanem az egyéni tánca is. Amit ugyanis akkor produkált, az egész egyszerűen zseniális. Úgy tudom (javíts ki, ha tévedek), hogy nem volt előre megírt koreográfiája, ám pont ezért annyira belülről jött, annyira csodálatos, igazi érzelmeket sikerült átvinnie a táncán keresztül, hogy az előadása közepén már szipogtam. Gyönyörű volt. Örök első! :)

És persze ott voltak Dénesék, akik összehoztak egy csudavicces videót (http://www.youtube.com/watch?v=6Eh38-jRYzI), Máté zseniális vágásával, Egri és Szakál tanárnő élethű színjátékával és a Csajok nyálcsorgatásával, nem beszélve Dénes barnán befestett, szexi felsőtestéről. Aztán Baka, aki a szerdai teremberendezés-próblákozásunk végén, amikor már mindenki be volt készülve, felvetette az idióta ötletek legjobbikát: mi lenne, ha idén legóból csinálnánk termet, és nem szenvednénk ilyen sokat? Úgy is lett. Másnap, csütörtökön egész délután legózott az osztály, úgy élveztük, hogy csuda, és nem, nem lettünk elsők teremberendezésben - ezúton is gratula a C-seknek a csudiszuper termükért, ám fogadni mernék, hogy mi sokkal jobban szórakáztunk, mint ők, igaz-e? :) Folytatom a sort: őszinte elismerésem a színdarabban résztvevőknek (Lili, Lilu, Lillus, Évi, Panni, Bea, Karcsi, Kuru, Kovi, Dénes, Dani, Dávid), akik 1: kibírtak engem, mint rendező-diktátort, 2: annyira zseniálisak voltak, hogy másodikak lettünk a seggrázós lányokkal és szaloncukorral vadászó skacokkal 3: engedték, hogy bekenjük őket barna testfestékkel, igaz, akkor még nem tudták, hogy napokig nem jön majd le róluk! :) Bocsiii! Külön köszönet azoknak, akik részt vettek a vers megírásában: Dani, Bea, Panni, Lilu, Évi, Kuru, Liza, és remélem, nem hagytam ki senkit... Plusz infónak csak annyit, hogy az utolsó versszakot egy órával fellépés előtt, a kocsiban írtam meg, és az utolsó sor első két szava Anyum szerzeménye. "A többi". Köszi!

Ha már a családomnál tartunk, Eszter ismét zseniális volt az Alfa és az Omegával (családi bábelőadás, harmadik hely egyéb kategóriában), ő volt az a szerencsétlen, akinek a legagresszívebb-Anikót kellett elviselnie csütörtök éjféltájt, első próbánk alkalmával (12 órával fellépés előtt...). Legközelebb franciául nyomjuk, Tesó! Itt említeném meg Gabi nénit, csodálatos osztályfőnökünket, aki mert nemet mondani, ha pénzt kértünk, és ezért mi mertünk nagyokat alkotni (lásd: legó-terem...). Mindig ott volt, ha segíteni kellett, és velünk aggódott, amikor látszott, hogy elindultunk a züllés lejtőjén. Azt hiszem, ez Ági mondása volt, amikor túlvoltunk a teremberendezésen, egy extrahamis népdaléneklésen, amit szintén fellépés előtt próbáltunk el először (és utoljára), a fiukórus által előadott "Ez egy fa" című éneken (Ez egy faaaa-aaa-aaa-aaa-aaa). Hát igen, azt hiszem, mi végig lejtőn haladtunk, csak idén valahogy pont ez kellett.

Szombaton, a maratoni vers- és prózamondó, valamint ének-zene versenyen mindenkinek gratula, hogy kibírta (miért nem szállnak a fák....), de főleg Lizának, aki lekonferálta a közel 6 órás műsort, végig állva, egy pici ruhácskában a jéghideg aulában. Nem tudom, hogy bírta ki... Terítésben Orsiék voltak nagyon szuperek az ehetetlen kenyai kajákkal - tökéletesen élethűek voltak, hiszen Kenyában tényleg ehetetlen ételeket esznek emberek milliói, ezért csináltak ők is ilyet. Pepét tudom nagyon tisztelni, aki szó nélkül beengedte családi konyhájukba a csajokat, akik egy fél kenykét sütöttek meg nála. Sajnos ebből a részből keveset láttam, mert én Liza szülinapi ajándékára gyűjtögettem az aláírásokat. 25-én lesz nagykorú! Blankának köszönet a segítségért!

Száz szónak is egy a vége: az osztályom zseniális volt, és elsősorban nem azért, mert összesítettben másodikak lettünk (ami eddigi legjobb teljesítményünk), mindezt 6000 forintos költségvetéssel (testfesték), hanem leginkább azért voltak szuperek, mert végig élvezték, összetartottak, vidáman fogták fel az egészet. Nagyon szeretem mindannyiukat, szerintem a miénk a legjobb, és a leghangosabb osztály az egész Illyésben! Éjen a 12.b!!!

A.