A Fekete Nap

Hát beteg vagyok. Eszter hugicám múlt héten lázasan és gyengén jött haza egy négy napos táborból (természetesen kisvasutas tábor volt), majd ez szépen, fokozatosan átragadt rám, és Anyucira is. Zsuzsi valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem lett még beteg, de ki tudja, lehet, hogy ő is elkapja.

Tegnap... Úúú, hogyan is kezdhetném. Megpróbáltam részletesen leírni Nektek a tegnapi napom eseményeit, de rá kellett döbbennem, hogy az annyira összetett és bonyolult, hogy lehetetlen lett volna olvasható mennyiségben leírni. A lényeg annyi, hogy tegnap reggel már éreztem, hogy nem vagyok jól, de be kellett mennem az iskolába a diákönkormányzatunk (EGYOSZ) miatt. A nap folyamát össze kellett állítanunk a szenátorainkkal az Illyés Napok altémáit. (Az Illyés Napok egy három napos iskolai rendezvény, amolyan "iskolai napok", amikor van egy főtéma, és minden osztály húz egy altémát hozzá. Idén az országok a főtéma. A mi osztályunk Kenyát húzta...) Ez nem volt betervezve az életembe, de nem csak ez volt a baj, hanem elsősorban az, hogy a második óra vége felé már éreztem, hogy lázas vagyok. A hetedik óráig muszáj volt azonban kibírni, mert akkor húzták ki az osztályok a témákat az iskolagyűlésen, ezt pedig nekem kellett levezetni.

Mr Balszerencse is egyre-másra megtalált, például a telefonom lemerült, az alelnökjelöltem elfelejtett eljönni egy megbeszélésre (nekem ez egy órányi tehetetlenséget jelentett, amit egy kedves, de nagyon kíváncsi osztálytársammal, Lolitával kellett eltöltenem), nagyim nem volt otthon, amikor kétségbeesetten fel akartam menni hozzá (ez pedig fél órányi álldogálást jelentett a buszmegállóban), valamint ezen a fekete napon valamiért megtalált az iskola minden bunkó embere.

Ha mindez nem lenne elég, egy hatalmas baklövést is elkövettem: nem a végzősökkel, hanem a kis hetedikesekkel kezdtem az Illyés Napok témahúzást. Mellesleg tanári kérésre, de ez nem mentség. Még a kilencedikeseknél sem jártam, amikor két végzős (Dani és Dóri) már ott tolongtak fent a színpadon, hogy én ezt hogy képzelem, és azonnal kezdjem elölről. Miközben próbáltam volna dolgozni! 600 ember előtt! Kb 38 fokos lázzal. Most fordult elő először, hogy nem volt lámpalázam a színpadon, de csak azért, mert egyszerűen nem maradt energiám rá. Amikor befejeztem a húzást, lementem a színpadról, és Dani meg Dóri rögtön nekem estek, hogy mit képzelek magamról, és minden évben a végzősök kezdik. Ezt üvöltötték. Én mondtam az ész érveket (TANÁROK kérték!!!), ráadásul Dani az a fiú, akivel két évvel ezelőtt együtt indultam diákelnök-alelnöknek. Most az igazgatóúr előtt üvöltözött velem arról, hogy miért nem ő húzott előbb ki egy papírocskát egy kalapból. Egy idő után elfogyott a türelmem, visszüvöltöttem, hogy velem ne üvöltözzön, erre még jobban üvöltött. Még egy fél percig álltam tehetetlenül, Danival a képemben, és azt hiszem, abban a fél percben adtam föl a küzdelmet Fekete Napom ellen. Vicces, eszembe ötlött egy régi társasjáték, amit kiskoromban játszottunk, valami olyasmi neve volt, hogy The Days of the Year. Egy naptár volt a játéktér, és voltak ilyen Fekete Napok, amikre ha ráléptél, nagyon pórul jártál. Úgy éreztem, egy ilyen napon ácsorgok.

Feladtam, és egy határozott 180 fokos fordulattal otthagytam Danit és Dórit, elvegyültem a tömegben, majd az uszoda mosdója felé vettem az irányt, ahol végre szabadjára engedhettem mindent. Ekkor határoztam el, hogy fel kell mennem Mamához gyógyszert bevenni, mert magas lehet a lázam. Összeszedelőzködtem. Kilépve az iskolából találkoztam még alelnökjelöltemmel, Benővel, aki szólt, hogy az aznap kirakott kampányplakátjainkat valaki módszeresen letépkedte. Mintha én nem vettem volna észre. Szegényt jól megijesztettem egy hirtelen odavetett "oké, akkor nem indulunk" (akkor így éreztem) megjegyzéssel, és menekültem. Este felhívtam, és hosszasan beszélgettünk, végül úgy döntöttünk, kibírjuk pénteken, és döntsön az iskola diáksága, hogy kit szeretne elnöknek. Valahogy érzem, hogy nem mi leszünk azok...

Lájtosan és tömören ennyi, a végzős lányok "hülye kurva" beszólásán nem is említettem, végül viszont arra a következtetésre jutottam, hogy akkor sem lett volna egy kéjutazás a tegnapi nap, ha nem vagyok beteg. De az biztos, hogy sokkal könnyebb lett volna elviselni.

A.