Béke van

Talán nem is olyan nagy hülyeség, hogy a legjobb orvosság a munka. Bocsi, lehet, hogy ilyen hülyeség nincs is, nekem mégis rémlik valahogy. A tagnapi – enyhén depresszív – kedélyállapotom mára már javult valamicskét, hála a Magasságosnak és a Lábas Csiguszoknak, azért mégis bennem maradt egy-két mélyebb szálka. De dolgozom rajta, hogy azok is eltűnjenek. A legjobb orvosság a munka. Mondta a Süni és elővette a körömreszelőt.
Ma bementem az iskolába, és elmondhatatlanul erős tettvágy vett rajtam erőt. Talán azért, mert egy hétig nem voltam suliban, az érettségi és a betegségem miatt. (Érettségi 5-ös, 87%; betegség elmúlt, köszönöm.) Egy szó mint száz, ma alkottam, tettem egy hatalmas lépést az iskolaújság terén (ugyan nem akkorát, mint Armstrong bácsi, de azért embereset), és megtartottam egy egész aranyos kis szenátusit, amit még élveztem is.
Az is feldobta a hangulatomat, hogy kaptam kémiából egy témazáró 4-est, így már nem szín 2-esre, hanem szín 3-asra állok. Kicsit lehangoló, hogy nem vagyok mindenből a Best, de hát nem születtem zseninek, egy átlagos ufó vagyok a Földön, és úgy boldogulok, ahogy éppen tudok. Most éppen csúszva-mászva, de nem elbukva. Remélem.
Itthon ma nem volt balhé, amiért nagyon hálás tudok lenni, mert szükségem van egy kis nyugira idehaza is. Nem nagyon meséltem róla, de Zsuzsi nővérem mostanában pszichésen nincs jól, ami sokkal több csúnyaságot eredményez, mint azt egy-két ember el tudná képzelni. Amikor tegnap azt írtam, hogy itthon olyan a helyzet, mint egy bolondok házában, akkor nem is csak Zsuzsira értettem, hanem saját magamra is, mert nem voltam teljesen normális. Most komolyan, szerintetek aki átbőgi az éjszakát, mert csak 87%-os lett az angol érettségije, nem 90%, ahogy azt eltervezte, az nem abszolút hülye? Én meg vagyok erről győződve. De arról is, hogy senkinek nem kívánom hogy átélje az én elmúlt egy-két hónapomat. Tudom, mindenkinek nehéz, kinek így, kinek úgy – de ez az elmúlt időszak (és talán még egy kicsi az elkövetkezendő időszakból is) piszok nehéz nekem. Minden téren.
Már megint elmentem egy rossz irányba, hiszen ma jó napom volt, alkottam, és ismét eszembe jutott a Liza által kedvelt mondat, miszerint: Don’t worry. Be happy.
Apum verziója szerint: Don’t fos, béke van!
A.