A legönzőbb ember

Van egy szó, amit ha németórán be kéne sorolnom a pro-kontrás táblázatomba, egyértelműen a kontra alá írnám. A németóra ugyanis az élet relatív felfogásáról szól. Megtanulunk beszélni az egészséges táplálkozásról, a közlekedés előnyeiről-hátrányairól, az iskolarendszerről, az államrendszerről, bemagoljuk a különböző kajaneveket, és nem utolsósorban jellemezzük egymást és önmagunkat. Minden esetben azzal kezdünk, hogy elővesszük a füzetünket, és felírjuk a három szót: pro und kontra.
Önző. Meg nem mondom, hogy van németül, lényegtelen. Az önző ember mindent a maga érdekében tesz, csak és kizárólag a saját továbbjutását tartja szem előtt, és nem hajlandó másokat figyelembe venni, habár lehet, hogy néha úgy tűnik, hogy azt teszi.
Mindenki önző. Hiába keresek-kutatok a tengernyi ismerőseim, és a már sokkal kevesebb barátaim között, nem találok egy árva önzetlent sem. Ez megdöbbent, és egyben el is gondolkoztat – ha ilyen sok ember között egy sincs, akkor van-e egyáltalán igazi önzetlenség? Létezik-e? Mert ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag minden tettünk saját önzőségünkön alapul. Látom a kétkedő arcokat. :) De megmagyarázom ezt a feltevésemet.
Mondjuk azt, hogy van egy ember, aki önzetlennek ismeri magát. Ha a barátja bajba kerül, segít neki, még ha áldozatot kell hoznia, akkor is. Ha lát egy éhező koldust az utcán, rögtön odaadja a kezében levő sajtos hamburgert, habár nagyon éhes. Ha valaki bántja őt, legyen a sérelem kicsi vagy nagy, ő önzetlenül megbocsát, sőt, a barátja marad az illetőnek.
Kérdem én, önzetlen az ilyen? Segít a barátjának – oké, de nem azért teszi-e, mert reméli, hogy fordított helyzetben majd visszakapja a segítséget, és mert így jobb barátja lesz az illetőnek? Ergo, ő lesz több valamivel. Odaadja az ételt az éhezőnek – nem azért teszi-e, mert utána neki az jó érzés, mert úgy érzi magát, mint egy kisebb megváltó, aki most segített egy szenvedőn, habár valójában lenézett a koldusra, és sajnálatból adott neki enni? Megbocsát, de nem azért teszi-e, mert nagyon jól tudja, hogy a másiknak sokkal rosszabb, ha ő megbocsát, hisz ő jött ki győztesen a szituációból, ő tanult az esetből, és a másik meg egy görény, akinek olyan adományt kellett adni, mint a megbocsátás? Milyen ember az ilyen?
Ez az ember nem önzetlen. Pedig sejtem, hogy majdnem minden ismerősöm és barátom a fent sorolt szituációkban hasonlóan cselekedne, mint a mi kísérleti önzetlen-nyuszikánk – én magam is. És azért mondom ezt el, mert az egyik legönzőbb ember, akit ismerek (?), az saját magam. Félreértés ne essék, én nem önzetlenségből leszek diákelnök. És nem önzetlenségből sütöttem meg azt a 600 db muffint sem az iskola diákjainak, nem önzetlenségből dolgoztam majdnem minden nap nyolcig ezen a héten a suliban, valamint nem önzetlenségből dolgozok a diákelnökök keze alá név nélkül immár két éve. Önző szándékból. Nézzetek mögé, és meglátjátok. A legönzőbb ember, akit ismerek. Ez vagyok én.
Az önző ember mindent a maga érdekében tesz, csak és kizárólag a saját továbbjutását tartja szem előtt, és nem hajlandó másokat figyelembe venni, habár lehet, hogy néha úgy tűnik, hogy azt teszi.
A.