Pajzán szél

Tegnap hétkor dőltem be az ágyba, és ma reggel fél kilenckor keltem. Be kell vallani, egy kissé ki voltam készülve az elmúlt időben, és még nincs vége... Szerdán szóbeli érettségizem informatikából, és mivel az írásbeli csak 81%-kal ötös, annyira azért nem érzem magam biztonságban.
Nagy nap volt a tegnapi! Nem csak azért, mert az év utolsó tanítási napját éltük túl, hanem mert délután, az évzárón életemben először kellett az egész iskola előtt huzamosabb ideig beszélnem. Nem emlékszem, hogy írtam-e a tanárértékelésről, de röpke két-három hónapja ez a fő feladatunk az Egyosz-ban (diákönkormányzat az iskolában). A „diákelnökünk” megkért, hogy szervezzem meg és bonyolítsam le az egészet. Megtettem. Bevallom, rettegtem a nyilvános szerepléstől. Már sokszor léptem föl gitárral, és a szenátusik alkalmával azt is megtanultam nagyjából, hogy emberek előtt hogy beszéljek. A baj csak az, hogy a szenátusinál küzdeni kell hogy 20-an legyünk, az évzárón meg ott van 600 önkéntes mazochista, aki vállalkozik arra, hogy végighallgasson. Igaz, nincs már választásuk. Így még rosszabb.
Anyum azt mondta, legyek laza. Nos, laza voltam, csak állítólag kicsit hosszú. Hogy a „lazaságomat” érzékeltessem, ezt elmesélem: már a közepe táján jártunk, mögöttem három fess, öltöny-nyakkendős szálfatermetű ifjú, én meg ott virítottam fekete bő szoknyában és blúzban, amikor (az egyébként iszonyú erős) szél fellibbentette a szoknyámat. Én, mint akit megtámadtak, ugrottam az asztal mögé a srácokhoz, és mivel muszáj volt lereagálni a dolgot, a mikrofonba csak ennyit mondtam „a kis pajzán szél!”. Volt, aki furcsán nézett, volt, akinek tetszett. Annyira nem hagytam nekik gondolkozási időt, mert máris mondtam tovább. Szóval, elvileg laza voltam, igaz, belül nem voltam teljesen stabilis. Nos, ennyit az évzáróról. Egyébként kaptam könyvutalványt, bizit, az osztály elnyerte idén az Illyés Kupát, amiért véres harcok dúlnak egész éven keresztül, és egy tanítási nap szabad felhasználásával jár.
Volt egy megjegyzés Csuri nagynénimtől az előző bejegyzésemhez, miszerint hogy van a családom. Hát, kösz, megvagyunk. Mindenki teszi a dolgát, Eszter húgom éppen egy fergeteges osztálybulira készül, amit a házban óhajt megtartani, így lehet, hogy én inkább elmenekülök itthonról. Egyébként próbáljuk túlélni az időjárás gonoszságait, nem is tudom, nekem valahogy nem jön be ez a „hol fújok, hol esek, hol ragyogok, csak ti zavarodjatok meg, hehehe” hozzáállása a drága időjárásunknak. Én nem vagyok egy bosszúálló természet, de ha így folytatja, kénytelenek leszünk fityiszt mutatni neki.
Nem csevegek tovább. Mindenkinek szép napot.
A.