Családom és a Problémamegoldás

Hogy nyersen és őszintén kifejezzem jelenlegi helyzetünket: kakiban vagyunk ám, de nyakig! Pontosabban nem is nyakig, inkább hajtővégig, és ennek az előnytelen helyzetnek az oka nem más, mint hogy elromlott a kazánunk, és nincs melegvíz. Én szerencsés voltam, mert még tegnap úgy fürödtem, hogy (ugyan furcsának tűnt, hogy elakadásig nyomtam a melegvizet) sikerült langyos vízben hajat is mosni. A baj csak az, hogy nem egyedül vagyunk itthon, hanem röpke 9 ember aludt itt az éjjel: Mami, Papi, Csuri, Fábi, Gyuri és a hazai pályások: Anyum, Zsuzsi, Eszter és én. Én még csak nem is az ágyamban, mert odaadtam a szobámat Mamiéknak, úgyhogy a nappaliban aludtam a díványon, egy nagyon rendes és előzékeny szúnyog társaságában, aki volt olyan kedves, és vigyázott, nehogy el tudjak aludni. Egyébként a tegnap esti hangulat nagyon jó volt, mert zuhogott az eső, villámlott és dörgött, így hát mindent bezártunk, nekiálltunk sütni-főzni és közben Hófehérke és a hét törpét néztük az ősökkel, nevetgéltünk és beszélgettünk. A Hófehérke után meg focit néztünk (szép volt Portugália!), az is nagyon jó volt, elég későn keveredtünk ágyba.
Szóval elég kellemetlen helyzet, hogy ilyen nagy a népsűrűség a házban, és melegvizünk meg nem sok. Anyum mondta is, hogy ha legközelebb bepasizom (a word szerint a bepasizom helytelen, ő azt ajánlja, hogy „beférfiazom”), akkor tegyem egy ügyes vízvezeték-szerelővel, informatikusból már túl sok van itthon (itt Fábira és Jocira célozgatott, nővéreim párjaira). Úgyhogy vízvezeték-szerelők előnyben!
Ezt az égető problémát egyébként úgy tudjuk megoldani, hogy átmegyünk Faterhoz fürödni. Az ám, de ő most nincs otthon, a Julcsi, aki vele lakik meg Törökbálinton van Jocinál, egyszóval Anyum fogta a kocsikulcsot, két kedves és piszkos ivadékát törölközőstül és szappanostul, és átrobogott Herceghalomba – fürödni.
Erről jut eszembe egy eset még régebbről, azt még gyorsan elmesélem. Nem lehettünk túl idősek, talán Julcsi volt 10-11 éves (akkor én 7-8) amikor egy télen csőtörés volt az utcában, és víz nélkül maradtunk. Anyum elment valahova, már nem emlékszem, hova és miért, de mi négyen otthon maradtunk egyedül. Gondoltuk, meglepjük Anyucit és „csinálunk” neki vizet – hóból. Nagyon lelkiismeretesen felöltöztünk, sál, sapka, kesztyű, és sok-sok edény, amibe a havat gyűjtöttük. Ezekkel a harci eszközökkel megtámadtuk a kertet, és betelepítettük a havat a lakásba. Julcsi meggyújtotta a tűzhelyet, és elolvasztottuk a havat, lett körülbelül 5-6 liter piszkos vizünk, meg egy hatalmas felfordulás odabent. Mondanom sem kell, hogy milyen képet vágott anyám, amikor meglátta a jelenetet a kólás-üveges víztartalékainkkal, a sok-sok félig még havas edénnyel és négy vigyorgó csemetéjével. Akkora kupit ritkán csináltunk.
Hát, ennyit a vízellátásról a mi házunkban, remélem, holnap már lesz vizünk, mert igaz, hogy nem mindig vagyok egy igényes és maximalista egyén (őőőő…) azért fürödni mégiscsak kellemes elfoglaltság. Ott legalább lehet énekelni.
A.