Bizonyítvány és egy Herceg

Az életem egy kicsit bonyolódik a tanévzárás miatt. A diákönkormányzatban is vannak elég nehéz feladataim, a jegyeim miatt (bármennyire is azt mondom, nem számít) stresszelek rendesen és a családomban is van egy-két dolog, ami nyomaszt. Mindennek ellenére úgy érzem, van még tartalékom, és remélem, hogy a nyáron ez elég lesz. Véleményem szerint a nyár nem a feltöltődésről szól, én legalábbis még nem tapasztaltam, hogy a nyár hatására több energiám lett volna. Én ezen a nyáron tanulni fogok, hogy augusztusban le tudjam tenni a felsőfokú angol nyelvvizsgát.
Történtek viszont vicces dolgok az elmúlt héten velem. Már napok óta tervezgetem, hogy írok a blogomra, de délutánonként erre nem nagyon adódott lehetőségem. Múlt szombaton apukám kivitt a női öttusára, mert ő adta oda a helyezetteknek a t-mobilos díjakat. Eszter is ott volt, és eleinte kicsit untuk, de aztán megtaláltuk az ingyen-koszt helyet, ahol jó kis szenyákat lehetett csóringázni, meg bedobtunk egy-egy kávét, ugyanis elég korán keltünk mindketten, és a tikkasztó hőség miatt is el voltunk konyulva. (Huh de szépen megmagyartam!) Amikor már a vége felé közeledett az egész banzáj, apum odaszólt hozzánk, hogy tudjuk-e, hogy ki van itt, a vvip részlegben? Természetesen fogalmunk sem volt, de apum felvilágosított: a monacói herceg, Albert bácsi osztja ki a díjakat, és ott áll mögöttünk. Eszterrel előkaptuk a telefonokat, mint az őrült, vettük föl a pillanatot, ahogy apukámat bemutatják a Hercegnek (akinek egyébként piszkosabb volt a nadrágja, mint apumnak – ezt természetesen megjegyeztük). A díjátadó után hazadöngettünk, és kissé fáradtan ugyan, de új tervekkel értünk haza. Az új tervek természetesen azt takarják, hogy hozzámegyek a herceghez, lesz sok pénzem, de azért lesz mellette egy szép szeretőm is (mégiscsak öreg már szegény, és kopaszodik), a sztorit az iskolában Lizával még tovább is költöttük, belekevertünk egy-két királyi egyént mint az angol trónörökösöket, stb… Ha a mi fantáziánkat feldobja egy Herceg, akkor ott nincs nagyon megállás…
Ennyit a Hercegről. Miután visszatértem a földre a fellegekből, rájöttem, hogy vannak reális dolgok, amik cseppet sem olyan szívet melengetők és lelkesítők, mint egy monacói úrfiú. Ilyen volt például az érettségi. Kedden minden érettségiző fogvacogva várta a nyolc órát, akkor lehetett megnézni a dolgozatokat, és megtudni az eredményt. Én kb. 10-kor néztem meg, és őszintén megvallom, reméltem, hogy négyes lett és nem hármas. Remegve vettem ki a borítékból a lapomat, és be kell vallanom, egy szót sem értettem belőle. Sikerült ugyanis először a részletes pontozást megnéznem, ahol 14 pont volt felírva, tudtam, hogy a max. az 120, szóval eléggé megijedtem, de aztán később rájöttem a dolog turpisságára, lényeg ami lényeg, 81%-os lett – ötös. Rögtön értesítettem kiscsaládomat, mindenkinek megírtam sms-ben a nagy hírt. És ugyan még hátravan a szóbeli, még belegondolni is felséges, hogy milyen jó lenne egy ötös érettségit a zsebemben tudni. Kifejezetten megnyugtató érzés lehet.
A bizim nem túl fényes, van egy hármasom kémiából. A matek, földrajz, angol, német, fizika négyes, ami elég szomorú, de a többi ötös.
Sajnálom, hogy ez a bejegyzés tele van száraz életrajzi adatokkal, legközelebb megpróbálok valami izgiről írni. Egyébként csináltam egy új blogot a diákönkormányzat-beli működésemről, elég száraz, és aki nem érdekelt a témában, annak nem ajánlom. Ráadásul még a dolog bevezetésénél tartok, szóval még nem nagyon van mit olvasni rajta, mindenesetre a címe itt van: www.1osz.blogspot.com.
A.