Kérdés: "Egy átlagos hétköznapodon kb. hányszor kapod magad szorongáson?"
Válaszok: (legtöbb szavazatot kapótól lefelé)
1-3 - 10 szavazat (55%)
4-6 - 5 szavazat (27%)
nem szoktam szorongani - 2 szavazat (11%)
több - 1 szavazat (5%)
7-9 - 0 szavazat
összes szavazat: 18 db.
Nos, ebből ugyebár kitűnik, hogy elég sok szavazat érkezett erre a kérdésre. Én az összes szavazatból általában levonok 5-öt 6-ot, hogy beleszámoljam azokat is, akik többször szavaztak (miért ne tennék?). A szavazóknak külön köszönet a szavazatokért. :) Később ugyan megbántam a válaszoknak az elnagyolását, mert szerencsésebb lett volna
az 1-2, 3-4, 5-6 stb felbontás, de most már így is jó. Remélem, így is okulok/unk belőle.
Hogy a kérdés feltételének indítékaihoz röppenjenek gondolataim, az egész úgy kezdődött, hogy olvastam egy könyvet. Egy szép, hosszú könyvet, melynek címe a Dzsungel gyermeke (írta: Sabine Kuegler). Alapvetően egy német csajsziról szól, aki misszionárius-nyelvész szülők gyermeke, akik a családdal a dzsungelbe költöznek, hogy egy ismeretlen törzs nyelvét kutassák. Ekkor a főhős négy éves - tizenhét éves koráig élt a vadonban, amúgy Pápua Új-Guineában, egy, a civilizációt és a fehér embert nem ismerő törzsben. Ez a lány viszont végtére is német, európai ember, habár a saját anyanyelvét ross
zabbul beszélte gyerekkorában mint a törzsi nyelvet, ám 17 éves korában mégis úgy dönt, hogy visszamegy Európába. Svájcba került egyedül, ekkor már két testvére is civilizált helyen tanult, és itt írja le azt az érzést, ami engem végül is a kvk kérdésének megfogalmazásához vezetett: félt a civilizációban, nem érezte magát biztonságban, és nem értette, mire jó ez az állandó rohanás, miért jó hogy a napjaid egy pillanatnak tűnnek, mert egyszer sem állsz meg megnézni, hol vagy és miért. A Dzsungel gyermeke ma egy körülbelül 35-40 éves családanya négy gyerekkel, munkával, kocsival, és egy (számunkra) teljesen átlagos élettel.
Miután elolvastam a könyvet a maga izgalmas fordulataival, egyedi hangulatával és vicces jeleneteivel (mindenkinek ajánlom), én is belegondoltam, hogy ugyan miért futok folyton, megállás nélkül? Ha nekem kéne megválaszolnom az általam feltett kérdést, én olyan 4-6-ra szavaznék. Szorongok amikor felkelek, hogy úristen, nem tanultam meg a német szavakat. Utána szorongok a buszon, mert eszembe jut hogy délután különórám van, és nem fog beleférni az időmbe a leckeírás. Utána szorongok minden keményebb óra előtt, hogy "kérlek, uram, ne kérdezzen tőlem
semmit". Mire odáig érek, hogy lefekszem az ágyba aludni, már kész ideg vagyok, és csak néha-néha jut eszembe a könyv tanulsága, miszerint nem szabad stresszelni - de hát ha egy olyan világban élek, ahol egyszerűen a túléléshez nem az szükséges, hogy jól tudjak íjjal lőni, vagy megegyem a legfurább bogarakat a pókoktól a grillezett gilisztáig, esetleg hogy mennyire tudok úszni ha a folyó elsodor - itt a túléléshez az kell, hogy hajtsd magad, és stresszelj. Persze ezt is lehet tudatosan mérsékelni, ám sajnos ehhez nagyon erős jellem kell, önismeret, elhatározottság, és bizony elég kevés embernek sikerül.
Itt, a kvk eredménye azt mutatja, hogy 18-ból 2 az olyan ember, aki nem szokott szorongani. És 16, aki minimum háromszor naponta...
A.
Válaszok: (legtöbb szavazatot kapótól lefelé)
1-3 - 10 szavazat (55%)
4-6 - 5 szavazat (27%)
nem szoktam szorongani - 2 szavazat (11%)
több - 1 szavazat (5%)
7-9 - 0 szavazat
összes szavazat: 18 db.
Nos, ebből ugyebár kitűnik, hogy elég sok szavazat érkezett erre a kérdésre. Én az összes szavazatból általában levonok 5-öt 6-ot, hogy beleszámoljam azokat is, akik többször szavaztak (miért ne tennék?). A szavazóknak külön köszönet a szavazatokért. :) Később ugyan megbántam a válaszoknak az elnagyolását, mert szerencsésebb lett volna
az 1-2, 3-4, 5-6 stb felbontás, de most már így is jó. Remélem, így is okulok/unk belőle.Hogy a kérdés feltételének indítékaihoz röppenjenek gondolataim, az egész úgy kezdődött, hogy olvastam egy könyvet. Egy szép, hosszú könyvet, melynek címe a Dzsungel gyermeke (írta: Sabine Kuegler). Alapvetően egy német csajsziról szól, aki misszionárius-nyelvész szülők gyermeke, akik a családdal a dzsungelbe költöznek, hogy egy ismeretlen törzs nyelvét kutassák. Ekkor a főhős négy éves - tizenhét éves koráig élt a vadonban, amúgy Pápua Új-Guineában, egy, a civilizációt és a fehér embert nem ismerő törzsben. Ez a lány viszont végtére is német, európai ember, habár a saját anyanyelvét ross
zabbul beszélte gyerekkorában mint a törzsi nyelvet, ám 17 éves korában mégis úgy dönt, hogy visszamegy Európába. Svájcba került egyedül, ekkor már két testvére is civilizált helyen tanult, és itt írja le azt az érzést, ami engem végül is a kvk kérdésének megfogalmazásához vezetett: félt a civilizációban, nem érezte magát biztonságban, és nem értette, mire jó ez az állandó rohanás, miért jó hogy a napjaid egy pillanatnak tűnnek, mert egyszer sem állsz meg megnézni, hol vagy és miért. A Dzsungel gyermeke ma egy körülbelül 35-40 éves családanya négy gyerekkel, munkával, kocsival, és egy (számunkra) teljesen átlagos élettel.Miután elolvastam a könyvet a maga izgalmas fordulataival, egyedi hangulatával és vicces jeleneteivel (mindenkinek ajánlom), én is belegondoltam, hogy ugyan miért futok folyton, megállás nélkül? Ha nekem kéne megválaszolnom az általam feltett kérdést, én olyan 4-6-ra szavaznék. Szorongok amikor felkelek, hogy úristen, nem tanultam meg a német szavakat. Utána szorongok a buszon, mert eszembe jut hogy délután különórám van, és nem fog beleférni az időmbe a leckeírás. Utána szorongok minden keményebb óra előtt, hogy "kérlek, uram, ne kérdezzen tőlem
semmit". Mire odáig érek, hogy lefekszem az ágyba aludni, már kész ideg vagyok, és csak néha-néha jut eszembe a könyv tanulsága, miszerint nem szabad stresszelni - de hát ha egy olyan világban élek, ahol egyszerűen a túléléshez nem az szükséges, hogy jól tudjak íjjal lőni, vagy megegyem a legfurább bogarakat a pókoktól a grillezett gilisztáig, esetleg hogy mennyire tudok úszni ha a folyó elsodor - itt a túléléshez az kell, hogy hajtsd magad, és stresszelj. Persze ezt is lehet tudatosan mérsékelni, ám sajnos ehhez nagyon erős jellem kell, önismeret, elhatározottság, és bizony elég kevés embernek sikerül.Itt, a kvk eredménye azt mutatja, hogy 18-ból 2 az olyan ember, aki nem szokott szorongani. És 16, aki minimum háromszor naponta...
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése