Testvéreim

Olyan csodálatos, ha az embernek három testvére van! De komolyan! Ma ültem a buszon (mert volt hely), és azon morfondíroztam, hogy milyen kegyetlen a világ (jól van na, holnap két témazárót kell írnom, és nem tudom egyiket se), amikor elkaptam egy pár beszélgetésfoszlányt a mellettem ülő lánytól, aki a barátnőjével cseverészett.

'Neked van testvéred?' kérdi az egyikük.
'Nincs'
'És szeretnél egyet?' A másik elgondolkozott, és egy rövid habozás után kijelentette:
'Nem, mert az biztos nem lenne jó'Hát, szerintem szuper. Emlékszem, amikor még négyen lányok egy szobában aludtunk, két emeletes ágy volt a szobában, és esténként Anyuci olvasott fel nekünk mesét. Volt, hogy kakaót is hozott, főleg, amikor még kisebbek voltunk. Cumisüvegben. :) Az volt ám az arany élet! A kakaózás után Anyuci be is takart minket, igaz, én néha tartottam tőle, hogy megtalálja a dugicsokijaimat a párnám alatt. Mindig torkos gyerek voltam, és nagyon jól tudtam, hol vannak az édesség-dugihelyei anyánknak.
A legcukibb közülünk Eszter volt. Mivel ő volt a legkisebb, és a legfiúsabb is négyünk közül, apánk őt kedvelte a legjobban. Ő mindig fiút akart, Eszter meg olyan mókás gyerek volt, hogy tényleg jobban beillett volna fiúnak mint lánynak. Van róla egy videó, amikor Horvátországban vagyunk, ő az asztal mellett ül a fején egy hatalmas baseball-sapka, játszik a kulccsomóval, vigyorog, és közben ott van mellette két doboz sör meg egy tál mogyoró. Az is rémlik, hogy milyen lelkesen teljesítette minden kérésünket. "Eszter, légyszíí!" - és rögtön pattant, fogatlan vigyorával várta a parancsokat. Amikor viszont iskolába került, nem lehetett már pattogtatni! Na neeem! Sőt, egyre sértődékenyebb, és nyavalygósabb lett. Aztán azt is kinőtte, és ma már egy tök jó csaj. Vasutazik, tök ügyes stúdiós, és szerintem ő a leglazább és legalkalmazkodóbb közülünk.
Merőben más tészta azonban drága fiatalabb nővérem, Zsuzsi. Amikor rá gondolok, először mindig a csillogás jut eszembe. Ami a szemében van. Istenem, ő tud a legjobban és legőszintébben, legnagyobb lelkesedéssel örülni közülünk. Kiskorunkban imádtam vele játszani, hatalmasakat tudtunk párnacsatázni és ugrálni az ágyneműkupacra az emeletes ágyról. Persze ilyenkor legtöbbet már Eszer is velünk volt, de valahogy nekem mindig megmarad az a végtelen lelkesedés, és viccelődés amit Zsuzsi produkált ilyenkor. Emlékszem, egyszer én aludtam az emeletes ágy alján, ő meg a tetején, de az ő matraca rövidebb volt mint maga az ágy, így fel tudtam nyúlni hozzá. Rengeteget ijesztgettem azzal, hogy felnyújtottam a kezem, és ő rendre megijedt tőle. Aztán ő dugta le a fejét az ágyról, attól meg én ijedtem meg. Hát nem gyönyörű? :) Manapság Zsuzsi nem egy egyszerű eset számomra. Hol kedvel, és odajön, ha bajom van, hol pedig utál, amit nem értek. Minden testvér között vannak konfliktusok, és örülök, hogy a mi esetünkben nem a szüleink döntik el a konfliktusok végkifejlettjét, hanem mi játszhatjuk le a saját játszmánkat. Zsuzsival még lesz egy-két játszmám, de tudom, hogy ha lélekben igazán bajban vagyok, akkor rá biztos számíthatok. Ő tudja közülünk a legjobban, mi az: bajban lenni.
Na és Júlia. Drága Júlia. Aki kiskorunkban stopperrel a kezében mérte a három percet, amíg nem vehettük ki a fogkefét a szánkból. Aki megrendezte az örök sikerű és fergeteges "Ezek vagyunk MI!" című darabot, amire keményen kellett tanulnunk a szöveget. És aki kitaposta hármunk előtt az utat, először kóstolt bele az óvodába, iskolába, gimnáziumba, és később az életbe. Ő tőle származik a mondat, miszerint: "Szolidaritok a hugaimmal". Igaz ugyan, hogy vele is voltak nézeteltérések, és neki is voltak érdekes elméletei ezzel-azzal kapcsolatban, de hát kinek nincsenek. Be kell vallani, hogy ő a legdrágább közülünk. :) Na nem úúgy! Neki mindig igényes kell, mert ő egy úrihölgy, és ebben teljesen igaza van. Úrihölgy, mégis minden teketória nélkül eljött velem bicajozni szombaton a sáros dombokra, és kiskorunkban kemény munkával felépített egy nagyon bonyolult rendszerű kuckót a kertben. Júlia ma még csak próbálgatja a szárnyait a nagyvilágban, és néha magam sem nagyon tudok kiigazodni rajta. Hiszen ő a legjobb színésznő közülünk, de ha kell, nála senki sem lesz nyersen őszintébb veled.
Hát, ők az én testvéreim. Mindhárman másban jók, de az biztos, hogy nagyon értékes emberek. Ezt nem azért mondom, mert ők a testvéreim, hanem mert velük élek, látom és ismerem őket, és ezt a következtetést vontam le. Minden elismerésem szüleimnek, hogy három ilyen merőben különböző egyéniséget sikerült produkálniuk. Mindenkinek benne van a saját munkája, és még mennyi munkánk lesz, drága bogaraim! De négyesben szép az élet. De hatosban a legjobb! :)