Ez a szünet nem sikerült olyan nagyon kialvós-pihenősre. Péntek este 
az exbarátom koncertjén voltam az Akkord nevű nagyon hangulatos kis kávézóban (Budapest, Krúdy Gy.u.20.), onnan fél tizenkettőkor keveredtem haza Zsuzsival. Amúgy mindenkien ajánlom a helyet, tényleg nagyon igényes, és Tomiék most zeneileg is kitettek magukért.
A szombat olyan takarítós hangulatban telt (én rendbe raktam a szobámat!), főleg mert a nagyimék vasárnap kettő körül érkeztek hozzánk, és az én szobámban szálltak meg. Ennek örömére én vasárnap a díványon aludtam (nem túl sokat), hétfőn pedig befutott anyumnak másik két testvére is, gyerekestül-mindenestül. Voltunk… hányan is? 19-en. Abból szombat este 9-en aludtak nálunk, és nem mondom, nagyon vendégszerető család vagyunk, helyünk is van, de a díványnál jobb helyet is találhattam volna magamnak a szundikáláshoz. Na majd legközelebb…
Hétfőn 
egyébként azért jött ki a bagázs, mert most karácsonykor elmaradt a szokásos nagy züllés, amikor anyukám szülei és négy testvére kijönnek hozzánk, és nagy kajálás van. Na meg ajándékosztás. Most meg amúgy is volt szülinap, házassági évforduló, névnap, de még esküvő is. Az időjárás kicsit mondjuk csalóka volt, mert hétfőn havas volt a táj itt Bián, rengetegen voltunk és sok kaja volt, szóval kicsit olyan érzésem támadt, mintha karácsony lenne. Álmodik a nyomor… Maga a buli egész jól sikerült, nagy sikere volt a csocsó-asztalnak a pincében, volt sok pezsgő is, meg miegyéb, egyszóval minden korosztály megtalálta az őt lekötő élvezeti cikkeket és társaságot.
Ma viszont tanulás van, hiszen nyakunkon az előrehozott informatika érettségi, valamint az év végi jegyvadászó-őrület. Nem mondom, hogy kitűnően fényesek a jegyeim, de nem is nagyon elkeserítők. Szóval hajrá, bele a közepébe, és ahogy a carpe diem is kimondja: „Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!” /Janis Lyn Joplin/
Sok igazság van benne…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése