Végre ismét magyar földön vagyok. Nem mondom, nem ez volt a leghosszabb idő amit külföldön töltöttem, de ahhoz elég volt, hogy egy kicsit honvágyam legyen, és vidáman néztem körbe tegnap este a Petőfi hídról az én szép kis Budapestemre. Hiába, Kiev nagyobb, mint Budapest, én mégis úgy gondolom, jobban jártunk mi ezzel a "ronda fővárossal". Legalább nincsenek nagy kék templomok minden sarkon, hatalmas arany hagymakupolávalkupolával a tetejükön és kóbor kutyákkal az udvarukon. Kiev összlátképe nekem egy kicsit úgy tűnt, mintha egy nagyon vén néni játszadozott volna a műanyag játékházikóival. A baj csak az, hogy a néninek se stílusérzéke, se ép esze nem lehetett. A sok-sok szín egymás mellett annyira nem illik egymáshoz, de nem egyszer találkozunk Kievben például egészen csinos épületekkel, olyasmivel, amiket Budapesten találni, a baj csak az velük, hogy az aranyozott erkélyek és a fehér kőből faragott cicuskák nem illenek nagyon bele az képbe. De sebaj, Kiev így is izgalmas, a metrójuk például nagyon kis pöpec, sokkal mélyebbre van ásva, mint a mieink. Nem láttatok még olyan hosszú mozgólépcsőt! Körülbelül négy percen keresztül mást sem csinálunk, csak a mozgólépcsőn állunk, és megyünk lefele-lefele, egyre csak mélyebbre.
Van viszont jó pár dolog, amiért igazán érdemes ellátogatni ebbe az érdekes országba. Például a cigi. A nővéreimnek cigit hoztam Kievből, ráadásul nem is akármilyet. Magyarországon a Vague cigaretták körülbelül 700-800 forintba kerülnek (pontosan nem tudhatom, mert még életemben nem szívtam cigarettát). Ezt a cigit Kiev centrumában egy kis út menti boltban (amiből meglepően sok van az utcák szélén és a különböző tereken) 7,50 grivnyáért, azaz kevesebb mint 300 forintért árulják. Vettem négy dobozzal, de a magyar csapatból Lilla nyolc dobozzal vitt haza. Kész kis csempészek vagyunk. A sör is egész olcsó, főleg, ha nem egy plázában vesszük. Minden este söröztünk, és nem is bántam meg. Általában elég későn értünk haza, tíz előtt nagyon ritkán, és legké
sőbb két órakor. :) Ez csütörtökön történt, de nem bántam meg. Nagyon jót szórakáztunk.
A hostom nem lány volt. Kaptam emailt a tanáromtól, hogy egy bizonyos Evgen Bentsa fog fogadni, és én jóhiszeműen úgy gondoltam, hogy lány. Na hát fiú volt, de nem is csak egy, hanem rögtön kettő, mert a bátyja is gyakorlatilag végig velünk volt. Főleg este, ha menni kellett inni :). Evgent sosem hívtam Evgennek, mindenki csak Zsenyának hívta (a "képe" bal oldalon látható), a bátyja pedig Misha volt. Nagyon jól összebarátkoztunk velük, és tényleg értékes emberek. Igaz, Auswitzról még egyikük sem hallott... (!)
Maga a projekt nagyon jól sikerült. Athénból négy lány egy fiú, Bulgáriából három fiú két lány, Ukrajnából egy fiú négy lány, hazánkból pedig szintén egy fiú négy lány szerepelt. Úgyhogy a lányok többségben voltak, de ez senkit nem zavart, mert rengeteg ukrán fiú host volt. :) Lásd az enyéimet. Igaz, a magyar fiút, Viktort meg lány fogadta, de hát ilyen az élet. Meg az ukránok. Egyébként tényleg perverz nép, de bírom őket. A nemzeti előadásunk aránylag jól sikerült, nem hibáztunk túl sokat, és néhol még színészkedés is volt benne. Az international performancban én hastáncoltam (!), amivel fergeteges sikert arattam. Állítólag jól tudom mozgatni a csípőm. Hát, ki lehet próbálni. Misha ki is próbálta az afterpartyn csütörtök este... Na nem úúgy!
Hát igen, az afterparty. A magyar csapatból nem akarok neveket mondani, de volt egy-két vicces jelenet. Legyen annyi elég, hogy a vége felé volt pár lassabb szám a dizsiben (ami egyébként egy tényleg nagyon színvonalas helyen került megrendezésre, és még piát is sikerült szerezni, úgyhogy én bevágtam másfél sört) és a lassú számokra nagyon sok párocska alakult ki. Ukrán-kűfődi, kűfődi-kűfődi, ki tudta azt ott! Volt, aki nem is tudta a nevét annak, akivel smárolva andalgott föl-alá a zenére. Én nem smároltam, mert Mishának barátnője van, de azért nem voltunk túl szemérmesek :D. Nagyon vicces feeling volt, amikor körbenézve csak annyit látott az ember, hogy összebújt párocskák csókolóznak ezzel-azzal. Hát, hiába: a kávé és a cigaretta egy kombináció. Ki tud még kombinációkat?
Rengeteget tudnék még mesélni, és a Kievi buszok szokásairól még biztos fogok ide írni, de az egy hosszabb történet. Legyen most a befejezés csupán annyi, hogy nagyon élveztem ezt az egy hetet, habár eléggé elfáradtam a folyamatos programtól. Jövőre Szófiában lesz a csapat, és remélem, én is ott leszek!
A
Van viszont jó pár dolog, amiért igazán érdemes ellátogatni ebbe az érdekes országba. Például a cigi. A nővéreimnek cigit hoztam Kievből, ráadásul nem is akármilyet. Magyarországon a Vague cigaretták körülbelül 700-800 forintba kerülnek (pontosan nem tudhatom, mert még életemben nem szívtam cigarettát). Ezt a cigit Kiev centrumában egy kis út menti boltban (amiből meglepően sok van az utcák szélén és a különböző tereken) 7,50 grivnyáért, azaz kevesebb mint 300 forintért árulják. Vettem négy dobozzal, de a magyar csapatból Lilla nyolc dobozzal vitt haza. Kész kis csempészek vagyunk. A sör is egész olcsó, főleg, ha nem egy plázában vesszük. Minden este söröztünk, és nem is bántam meg. Általában elég későn értünk haza, tíz előtt nagyon ritkán, és legké
sőbb két órakor. :) Ez csütörtökön történt, de nem bántam meg. Nagyon jót szórakáztunk.A hostom nem lány volt. Kaptam emailt a tanáromtól, hogy egy bizonyos Evgen Bentsa fog fogadni, és én jóhiszeműen úgy gondoltam, hogy lány. Na hát fiú volt, de nem is csak egy, hanem rögtön kettő, mert a bátyja is gyakorlatilag végig velünk volt. Főleg este, ha menni kellett inni :). Evgent sosem hívtam Evgennek, mindenki csak Zsenyának hívta (a "képe" bal oldalon látható), a bátyja pedig Misha volt. Nagyon jól összebarátkoztunk velük, és tényleg értékes emberek. Igaz, Auswitzról még egyikük sem hallott... (!)
Maga a projekt nagyon jól sikerült. Athénból négy lány egy fiú, Bulgáriából három fiú két lány, Ukrajnából egy fiú négy lány, hazánkból pedig szintén egy fiú négy lány szerepelt. Úgyhogy a lányok többségben voltak, de ez senkit nem zavart, mert rengeteg ukrán fiú host volt. :) Lásd az enyéimet. Igaz, a magyar fiút, Viktort meg lány fogadta, de hát ilyen az élet. Meg az ukránok. Egyébként tényleg perverz nép, de bírom őket. A nemzeti előadásunk aránylag jól sikerült, nem hibáztunk túl sokat, és néhol még színészkedés is volt benne. Az international performancban én hastáncoltam (!), amivel fergeteges sikert arattam. Állítólag jól tudom mozgatni a csípőm. Hát, ki lehet próbálni. Misha ki is próbálta az afterpartyn csütörtök este... Na nem úúgy!
Hát igen, az afterparty. A magyar csapatból nem akarok neveket mondani, de volt egy-két vicces jelenet. Legyen annyi elég, hogy a vége felé volt pár lassabb szám a dizsiben (ami egyébként egy tényleg nagyon színvonalas helyen került megrendezésre, és még piát is sikerült szerezni, úgyhogy én bevágtam másfél sört) és a lassú számokra nagyon sok párocska alakult ki. Ukrán-kűfődi, kűfődi-kűfődi, ki tudta azt ott! Volt, aki nem is tudta a nevét annak, akivel smárolva andalgott föl-alá a zenére. Én nem smároltam, mert Mishának barátnője van, de azért nem voltunk túl szemérmesek :D. Nagyon vicces feeling volt, amikor körbenézve csak annyit látott az ember, hogy összebújt párocskák csókolóznak ezzel-azzal. Hát, hiába: a kávé és a cigaretta egy kombináció. Ki tud még kombinációkat?
Rengeteget tudnék még mesélni, és a Kievi buszok szokásairól még biztos fogok ide írni, de az egy hosszabb történet. Legyen most a befejezés csupán annyi, hogy nagyon élveztem ezt az egy hetet, habár eléggé elfáradtam a folyamatos programtól. Jövőre Szófiában lesz a csapat, és remélem, én is ott leszek!
A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése