Pillanatnyi tisztaság

Éreztétek már igazán tisztának magatokat? Nem úgy értem, hogy testileg-lelkileg teljesen tisztán, mert olyan állapot gyakorlatilag nincs - hanem inkább pillanatnyilag.
Amikor mondjuk jó erősen kibőgöd magad valami miatt, de ráveszed magad, és elmész valamit sportolni, jól elfáradsz, esetleg még találkozol is valakivel akivel beszélgetni tudsz erről-arról. Utána hazamész, beülsz egy hatalmas, forró kádba, ami tele van habbal, átfázva belemerülsz, megvárod, amíg a forróság átjár, és már semmi nem érdekel - belemerülsz a gondolataidba, és van, amit meg is oldasz. Akkor fogod a szivacsot, és jó erősen végigdörzsölöd a tested. Hideg vizes öblítés, és ki is lehet mászni, egy durva törölközővel szárazra törölközni, valamivel bekenni magad és felvenni a legpuhább pizsidet egy meleg papuccsal. :) Fogat mosol. Lemosod a maradék sminkedet (ugye, fiúk?), és belefekszel a frissen vetett ágyadba. Még ha nincs is melletted senki, tudod, hogy most "tiszta" vagy. Ha csak egy pillanatig érzed is így, talán amikor már betakaróztál, és éppen a holnapon gondolkozol, vagy amikor a fogkefédre nyomod a fog(k)rémet, talán amikor jóéjt kívánsz valakinek - mindegy, de egy egészen rövid pillanatig nagy levegőt veszel, és arra gondolsz: most tiszta vagyok.
Éreztétek már igazán tisztának magatokat?

A másnaposságról

Örök értékű tanácsom van számotokra: ne menjetek másnaposan iskolába...

Tegnap este - péntek este lévén - elmentem tesókámmal, Zsuzsival és barátnőjével, Dalmával egy kis csajos-beszélgetős sörözésre az Üllői útra. A Zöld Macsekba akartunk volna menni, de nem volt hely. Nem is nagyon bánom, mert mellette pár száz méterrel volt egy kietlen söröző. Nem értem, miért pangott, hiszen egész jó helynek tűnt, nem volt drága a sör, csak hát 18 éven aluliakat nem szolgáltak ki. Hála nővéremnek minket ez nem érintett. :)
Így hát ott voltunk kb fél kilenctől, dumáltunk az élet dolgairól. Dalma nagyon értelmes csajszi, első látásra szimpatikusnak tűnt, habár nem most találkoztam vele először. Meséltem én is nekik ezt-azt lelki életemről, kicsit nosztalgiáztunk - első csókok, nagy veszekedések a boyfrendekkel, ilyesmi - de olyan téma is szóba került mint a sminkelés rejtelmei vagy az öltözködés általi önkifejezés. Egyszóval csajos dolgokról volt szó, mindaddig amíg meg nem érkezett Dalma barátja és Fábi. Már 10 óra elmúlt, amikor ráeszméltem, hogy nekem valahogy még haza kell vergődni, ráadásul egy darab kabát nem volt nálam, és már odafelé is fáztam. Felhívtam anyumat, aki döbbenten konstatálta hogy nem vagyok otthon (...), majd megkérte nagynénimet hogy hozzon haza. Megjegyzem volt egy kis kavarás, hogy aludhatok itt-ott-amott, de ez így kényelmes volt. A metróra várni kellett negyed órát és a négyes villamos is tíz percet váratott magára, így volt időm belegondolni, milyen vicces lesz a szombati iskola...
Amikor beértem, szokásomhoz híven bementem a gépterembe, letettem a cuccaimat, és elmentem fizika órára. Barátnőm, Blanka rögtön azzal fogadott, hogy rosszul vagyok-e... Eléggé lehangolt a tudat, hogy minden próbálkozásom ellenére meglátszott rajtam hogy jóval éjfél után tudtam csak lefeküdni, és hiába sminkeltem, meglátszott hogy el vagyok kenődve. Amúgy egész jól túléltem a dolgot, csak itthon volt még egy mókás utóhatása a dolognak.
Blanka tanácsára hazaérve rögtön ágyba bújtam, és mint egy leütött kakukkos óra, álomba zuhantam. Azám, de okos és szép szőke fejemmel bekapcsolva hagytam a telefonom (többek között mert Zsuzsi megígérte hogy hív), és amikor osztálytársam, Kovi hívott, legmélyebb álmaimból keltem föl, hogy felvegyem a mobilom. Kovi csak annyit akart kérdezni, hogy mi lesz a beígért vodkázással, de én annyira nem voltam magamnál, hogy először meg kellett magyaráznia, hogy szombat van, délelőtt iskolában voltam, és egyébként úgy volt, hogy ma vodkázunk. Én erre el akartam neki magyarázni (miután rájöttem, hogy mi a helyzet) hogy szerdán megyünk a Beáékkal. Bea egy osztálytársam, de amikor nem jutott eszembe a neve, és egy percen keresztül gondolkoztam rajta, Kovi rájött, hogy használhatatlan vagyok, és feladta a további kérdezősködést. Én meg letettem a telefont, és ugyanazzal a lendülettel vissza is aludtam.
Így hát csak ezt tudom mondani: ha valaki másnapos, hagyja az iskolát a francba, jobban jár ha otthon marad, alszik, és kikapcsolja a telefonját...

A.

Állatok

Szomorú hírem van: véget ért az állatos kvk. Számomra meglepő eredmény született, nem gondoltam volna, hogy ennyire beletrafáltok, igaz, fogalmam sincs továbbra sem, hogy pontosan kik szoktak itten szavazni. Bár talán épp ez benne az izgi...

A kérdésre, miszerint: "Szerinted melyik a kedvenc állatom?", az alábbi arányban válaszoltatok:
mormota: 1
holló: 0
süni: 2
mókus: 11
macsek: 3
Azaz összesen 17 szavazatot kapott ez a roppant izgalmas és érdekfeszítő kérdés... De engedjétek meg, hogy egy kicsit belemélyedjek a témába, ugyanis nem egészen véletlenül ezek az állatok szerepelnek a listán. Már az eredeti szándékom is az volt, hogy ezeknek az adatoknak a segítségével kicsit megmutassak Nektek ezt-azt, amit talán kevesen tudnak rólam. És mi sem egyszerűbb, mint az állatokon keresztül, metaforikusan érzékeltetni a korszakok változását... (Ugye, hogy fogalmad sincs, miről beszélek? :) )
Az időrendi sorrendtől had térjek el, megyek a lehetőségek sorrendjében. A mormota egy nagyon aranyos állat. Kicsit olyan, mint a pocok, csak ilyen furi farka van. Az én életemben körülbelül két-két és fél éve játszott szerepet, egészen a tavalyi nyár elejéig, ugyanis ebben az időszakomban nagyon fáradékony voltam, és rengeteget tudtam aludni. Akkori barátom mondta, hogy olyan vagyok, mint egy mormota, és akkoriban nagyon megtetszett ez a kis állat. Be kell vallanom, mostanában is nagy kísértést érzek, hogy úgy viselkedjek, mint ő, és sokat-sokat aludjak. Hála az égnek felfedeztem a Lipton szuperhiperszónius fekete teáját, és attól lényegesen jobban szoktam magam érezni, még ha egy kicsit drog-jellegű is a dolog... :)
Nem értem, mi bajotok a hollókkal! Igazán fenséges állatok, és egyikőtök sem gondolta, hogy az lehetne a kedvenc állatom. Hmm... Pedig volt idő, amikor nagyon is odavoltam értük, meg vissza is! Amikor olvastam a Gergő sorozat első könyvét, abban a főgonosz egy holló volt. Ez olyan három éve történhetett, és ugyanekkor mentem el nyáron Anyummal és Zsuzsival Angliába, ahol is meglátogattuk a híres Tower-t, és ott minden tele volt hollókkal! Ha a személyiségemet nézzük, akkoriban tényleg volt bennem egy kis holló-effekt, ami talán máig megvan egy kicsit. Szeretek szúrósan nézni, mint a holló, és ha olyan kedvem van, nagyon hervasztó és gyászos kinézetet produkálok...
A süni megint egy másik sztori. A süni nem én voltam, hanem ismét csak a régi barátomat tudom felhozni... Azért utalok rá olyan sokat, mert eléggé meghatározó korszakomban voltunk együtt, és voltak benne jó dolgok. A süni ő volt, mert olyan szuszogó hangot tudott kiadni, mint a sünik, és a haja néha olyan borzos volt, mintha most járt volna sün-nénél fodrászoskodni.
A mókus pedig valóban a kedvenc állatom. Aranyos és borzos farkincája van, a fülei végén lekonyuló kis lógókák, mint valami abszurd fülbevaló, de engem mindig is a pofája fogott meg nagyon. Ahogy rádnéz, valahogy... mintha bölcs lenne, nem? Meg egy kicsit ijedt. Ezen kívül ugrabugrál, tökjó bűvészmutatványokat produkál, és úgy cakkumpakk jófej egy dög. :)
Az elején azt írtam, hogy az állatok nem csak hasraütésre termettek a listában. Nos, a macsek így született, azért, mert egy kicsit félre akartalak titeket vezetni egy kicsit. :) Nem jött be, mert furfangos népség vagytok, ám mégis az lett a második helyen! Egyébként nem komálom a macskákat, mert miattuk csipkednek agyon a bolhák, ráadásul az én véremet az ilyen kis gusztustalan bigyók nagyon szeretik... Pech.
Mégegyszer köszönöm a szavazatokat, és gratulálok az eredményhez!

Gyűrű a plafonon

Kiskoromban álmodoztam. Mióta az eszemet tudom, mindig volt egy „képzeletbeli barátom”, akivel olyan dolgokat tudtam csinálni, amit óvodás társaimmal vagy osztálytársaimmal soha sem. Teszem azt például repültem. Mai napig emlékszem egy ilyen repülésemre, amikor a kertünk dombján repültem lefelé Jézussal. Még egész kicsi lehettem, óvodás, mert Anikó volt Jézus másik oldalán. Anikó egyébként se nem lány, se nem fiú, ő csak Anikó volt, és nem tudom, miért pont ez volt a neve. De ő vitt el először repülni, és vele volt az a gyűrű-história is…

A dolgot onnan lehet származtatni, hogy régebben a hálószobánk plafonja lukas volt. A plafon és a fal találkozásánál volt egy egészen kicsike kis rés, ahol bejött a fény. A szemem ma sem túl jó, messzire rosszul látok, ezért csak a tapétázás után jöttem rá, hogy valójában mi volt a titokzatos fény, amit esténként láttam – ugyanis nappal sosem volt ott, éjjel meg nem néztem meg közelebbről. Ám ez a kis fényfolt elindította amúgy is elég élénk fantáziám kerekeit, és azt gondoltam, hogy biztos valaki egy gyűrűt akar nekem adni. Ám ezt nem felnőtt szemmel kell nézni, szó sem volt itt semmiféle házasságról, vagy szerelemről, az egy gyűrű volt, amikhez kiskoromban még teljesen más eszméket csatoltam. Az a gyűrű egy fényes varázsgyűrű-féleség volt. Hiszen gondoljunk csak bele: este előbukkan, de csak ha már Anyuci leoltotta a lámpákat, és mindenki elaludt. És nappal hopp! Eltűnik… Hatalmas nagy csalódás volt, amikor a gyűrű eltűnt a plafonról. Akkor már lehettem olyan másodikos-harmadikos, és a tapétázók és szigetelő szakemberek örökre elvették tőlem a gyűrűmet. Ezzel együtt Anikó is eltűnt, jobban mondva velem együtt megváltozott, átalakult.
Furcsa, így leírva olyan ostobaságnak tűnik az egész. Eddig is tisztában voltam vele, hogy ha az ember leír dolgokat, amik számára hatalmas jelentőséggel bírnak, azok valahogy elvesztik varázsukat. Talán ezeket a dolgokat nem is lehet szavakkal leírni, az ilyen dolgokra nincsenek mondatok, szép kifejezések. De én mai napig van, hogy repülök álmomban, és olyankor mindig eszembe jut, hogy az ilyen képtelen kis ostobaságuknak milyen hatalmas jelentőségük van abban, hogy az életben legyen egy biztos pontom.
A.

Azt ígértem, hogy felrakok képet új hajamról. Nem sikerült még túl jó fogókat csinálni, de azért ami van, megmutatom, hogy ne érjen senkit váratlanul a megjelenésem...

hátulról összefogva

elölről kibontva
:)
Na hogy tetszik?