Bonnba visszatért a nyár.
Ez sok szempontból nagyon jó, hiszen végre ki tudom tenni a lábamat Tannenbuschból anélkül, hogy bőrig áznék. Viszont ha esetleg itthon lenne dolgom, akkor csúnyán ráfaragok. A szobám, lévén a 11. emeleten van, néha nagyon meleg tud lenni, tegnap délután például majdnem harminc fok volt idebent. Ráadásul teregettem, a ruhákból a pára beszorult a szobámba, levegőt nem lehetett kapni. Valahol az állandóan zuhogó eső és a harminc fokos hőség közötti arany középút kellene, de hát így se jó, úgy se jó. Inkább élvezem, ami éppen adódik.
A jövő hetem lesz az utolsó "nyugis" hét, utána megint felgyorsulnak a dolgok. Két hét múlva workshop lesz Bonnban, egész napos készenlét, az én feladatom a "time-keeper", ami elsőre talán egyszerűnek tűnik, de valójában nagyon nem az. Arra kell figyelnem, hogy a résztvevők arról beszéljenek, amiről kell, és ne csússzanak ki az időből, mert rengeteg mindent kell megbeszélni. Udvariasan lekussolni embereket, hát izgi lesz.
Rá egy hétre Budapestre utazom, szóval ha valaki szeretne egy pillantást vetni rám, huszadikán estefelé érkezünk a Ferihegyre, én onnan az Oktogonra megyek Mamiékhoz aludni. Mehettem volna az Art 'otelbe is, de így a cégnek is olcsóbb, én meg találkozom Mamiékkal. :) A workshopon pedig moderátor leszek Ricardaval, angolul, kicsit hihetetlen... Már nagyon várom!
Ami viszont még izgalmasabb lesz, az a Vienna workshop. Sajnos insider problémák miatt a délelőtti moderációról lecsúsztunk, de a délutánit megtarthatjuk Ricardaval. Délelőtt még csak jelen sem lehetünk, úgyhogy valószínű lesz néhány óránk körbenézni Bécsben, ami nem sokszor adódik meg munkautak alatt. Ez a workshop 29-én lesz, egy nappal a munkaidőm lejárta előtt. Este hatkor végzünk, a többiek mennek vissza a reptérre, engem pedig Anyu fog felvenni és kocsival megyünk vissza Bonnba. Ezt főleg azért így oldjuk meg, mert tudunk felváltva vezetni. 30-án délig ki kell pakolnom a szobámból, jön a kivégzőosztag és legyilkolnak, ha elszakítottam a párnájukat. Vagy legalábbis nem adják vissza a kauciót, amit ki sem fizettem. Amúgy is mérges vagyok rájuk, mert mint megtudtam, a legtöbben 190 eurót fizetnek itt a szobákért, tőlem meg van képük 230-at kérni, gondolom vagy azért, mert nem vagyok egyetemi tag, vagy mert látták, hogy DT-s Praktikantin, fizessen a férgese, ha már van neki. Úgyhogy a kauciót majd akkor látják, ha piros hó esik. Szóval úgy számolok, hogy jó esetben 30-án hajnalban érkezünk, alszunk 1-2 órát, utána kipakolunk a kocsiba, elintézzük a házmester bácsit (akire haragszom, mert kiderült, hogy tökéletesen beszél angolul, júniusban viszont vidáman nézte, ahogy a némettel szenvedek...), utána Anyuval megszállunk még egy estére Bonnban, és Október 1-jén indulunk haza.
És ha most a nagyon őszintét akarjátok hallani: hiányoztok, meg minden, de basszus, nehéz lesz innen elmenni. Valahogy megszerettem ezt a kis üreget a 11-en, szeretem azt az érzést, hogy a magam ura vagyok. Mosok magamra, főzök, ha kedvem tartja, új barátokat ismerek meg, bármikor rápattanhatok a bicajomra, és ihaj, itt egy centrum, ott egy Rajna, múzeum, park, miegyéb. A munka nagyon izgi, bár folyamatosan érzem, hogy egy lépcsőfokot átugrottam, az egyetem bizony nem véletlenül munkahely előtt van, nem utána. Nade ez sem baj, ahol tudok, ott segítek, mostanában már kreatív munkákat is kapok, minden szép és jó.
Most megyek, palacsintát kell sütnöm. Felveszem a védőfelszerelésem, és behatolok a rettegett konyhába... ajjajj!!
ahoy
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése