Még 21 nap...

Három hét.

Már csak három hetem van Bonnban, szinte hihetetlen. Ez a nyár úgy repült el, hogy szinte észre sem vettem. Az idő néha áldásos zsibbadtságban kúszott el fölöttem, néha boldogan suhant hétvégéről hétvégére, tegnap pedig a biciklin ülve gondoltam bele: három hét múlva ilyenkor már nem ott lakom, ahol eddig. Furcsa, a három hónap még mindig nem sok, még csak nem is fél év, de mégis… Kicsit egy egész életnek tűnik. És miért ne lenne az?

Anikó vigyorog a bicajáról a DT előtt

A kis zugomat nagyon megszerettem, és rájöttem, nem kicsit voltam szerencsés, hogy egy olyan helyre kerültem, ahol van fürdő és még a bicajomat is tárolni tudom biztonságban – mostanában mondjuk kint alszik az ajtóm előtt, egy kis falmélyedésben, mert többé én le nem megyek a pincébe, csak ha mosnom kell. Egy srác múlt héten jött ugyanúgy dolgozni a DT-hez, mint én, és mielőtt kijött, megkérdezte tőlem facebookon, mit tudok ajánlani szállásnak. Mondtam neki, hogy csak egy jótanáccsal szolgálhatok: Tannenbuschba ne menjen. A csákó megérkezett múlt hét hétfőn Bonnba két hatalmas bőrönddel, elment a Studentenwerk központjába, és két óra várakozás után kért szállást. Kapott… Tannenbuschban, a 2. épületben, ahol (mint kiderült) saját fürdőszoba sincs. Ráadásul az első emeleten lakik, ahol köztudott, hogy a konyhák borzalmasak, és öt emberrel osztja meg a fürdőszobájukat. Két méter magas, telivigyorú, szimpatikus hozzáállású csákó, de azért felfedeztem ugyanazt a kétségbeesést a szemében, amit én éreztem az első héten itt. Na majd belejön.

 Amikor Angliában voltam, sokszor kérdezték, mi volt a „highlight” amíg ott voltam. Ez egy hét esetében egészen egyszerű, tudsz ilyeneket mondani, hogy a Lego Land vagy a londoni út, vagy az angol kocsi vezetése, kacsaetetés, hajókázás, múzeumlátogatás, reggeli angol módra, ilyesmik. Nade három hónap esetén? Kicsit neccesebb. De én nem kímélem az időt, gyűjtögetem a listámat, és ha eljön az ideje, közzéteszem. Amíg még emlékszem rájuk. J

Most süt a nap itt Bonnban, ami csoda, úgyhogy összecűgölöm magam és nekiindulok a nagyvilágnak. Ha mázlim van, találok egy múzeumot nyitva, ha nincs, veszek egy „biciklizz a Rajna partján 580 kilométert” c. könyvet (ezektől hemzseg minden könyvesbolt), és elindulok neki a Rajnának a cangámmal.

AzErő LegyenVeletek! Mert még három hét, és jövök!!!

A.