2010. március 5., péntek

Jamie Winchester

Anyum ma nagyot alkotott.
Keddi gitárórámon Gábor bácsitól kaptam egy fülest, hogy péntek este (azaz ma) hétkor ingyenes Jamie Winchester koncert lesz a biatorbágyi Faluházban. Azon már senki nem akad fönn, hogy Biatorbágy valójában nem falu, hanem város, de ez most lényegtelen. Én azonnal rácuppantam a témára, lévén Jamie Winchestert nagyon-nagyon szeretem és tisztelem, mint zenészt. Nem bíztam magam szórakozott tanárom emlékezőtehetségére (aki mellesleg nemrég veszítette el valahol a telefonját, de annyira, hogy azt sem tudja, mikor/hol tűnhetett el), utánanéztem hát városunk honlapján, és ott azt olvastam, hogy Gábor bácsi koncertekkel sosem viccel, valóban este hétkor kezdődik a koncert. Anyummal terveztünk elmenni, de kaptunk egy fülest, hogy Facebook-on azt írják, hogy nyolckor kezdődik a zenebona. Na és szerintetek kinek volt igaza? A hivatalos honlapon megjelenített infónak, vagy a Facebook-nak? Lehet szavazni.
Kezdés előtt érkeztünk, de már eléggé televolt az egész klubbhelyiség. Egy kicsi teremben volt a koncert, aminek a középső részét teljes mértékben elfoglalta körülbelül tíz asztal. És itt jött Anyum zsenialitása: bekamikázézta magát a legelső, legközépső asztalhoz, ahol két nő üldögélt, akik úgy néztek ki, mintha várnának valakire. De ahogy azt Anyum egy ügyes keresztkérdéssel kiderítette (szabad?), nem vártak senkire, így pont volt két üres szék, ahova leülhettünk. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag két méterre a zenészektől élvezhettük a koncertet!! Eszméletlenül jó volt, csodás élmény, és mondanom sem kell, a srácok nagyon jól játszottak. Ráadásul Jamie Winchesternek van egy olyan bája, ami teljesen betölti a színpadot, a közönséget pedig elvarázsolja.
Eszterék is befutottak az utolsó negyed órára Blanka barátnőjével, ma este Fábi is itthon alszik, egyszóval hemzseg az élet itthon. Én pedig - remélem - ma egy koncertről fogok álmodni.
A.
huh ebben de nincsen most semmiféle logikai menet... jézusisten, valaki tanítson már meg írni!!!!

1 megjegyzés:

Judit Tarcy írta...

Köszönöm a dicséretet, én is élveztem a finom kis helyet. Jól megajándékoztuk magunkat, ugye, Anikó?