Berkenye

Zsuzsi nővérem 20. szülinapját ünnepeltük múlt hét szerdán a híres, biatorbágyi Mediterrán étteremben. Nagyon kellemes kis vacsora volt, a szűk család (mind a 6 fő!) és a két "oldalborda": Csölök és Fábi társaságában. Tortavágás előtt de már a főétel után szóba került, hogy Júlia lemegy Berkenyére próbálni a Kopasz énekesnőt (Ionesco drámáját). Az abszurd darabot Pécsen fogja bemutatni nyáron a hatfős társaság, ebből az okból vonultak le mindannyian egy éjszakára. Azám, de azt a helyet, ahol korábban szoktak lenni, átalakítják - maradt tehát a szintén közeli berkenyei Vendégfogadó, amivel csak egy kicsi probléma volt: ki kellett fizetni 12 főt ahhoz, hogy egyáltalán odamehessenek. A csapat (lévén hat fő plusz a rendező) ezért keresett olyan balekokat, akik hajlandóak velük lenni két napig, és még fizetnek is.

Ezt mesélte Julcsi, és valamiért engem is megkérdezett, nincs-e kedvem lemenni velük. Én személy szerint azt terveztem, hogy hétvégén ki sem mozdulok a házból, és végigtanulom a hétvégét. Még szép, hogy rögtön rávágtam, hogy dehogynem! Szívesen lemegyek Berkenyére lógni velük. Mindent, csak ne romantika legyen.

Így alakult, hogy Julcsi bepakolt a Poloba engem és miden velemjárót - bakancs, nagytáska, kistáska, laptop, mintha egy hétre költöznék. Feltett szándékom volt ugyanis, hogy tanulni fogok a távoli Berkenyén, és itt-ott beiktatok egy kis túrát is. Mondanom sem kell, a tanulásból nem lett semmi.

Ez a bagázs zseniális. Már az elején tudtam, hogy hatalmas lesz, de... felülmúlta az elvárásaimat a hétvége. A szállás gyönyörű volt, csak a miénk volt az egész, az emeleten voltak a hálók és egy fürdőszoba, az alsó szinten a konyha, étkező, két fürdőszoba és két wc. Még cicusunk is volt, aki folyton erőszakoskodott, hogy be akar jönni a házba, de sosem sikerült nekije. Cegény.

Anyum azt mondta, hogy nem vagyok túl jó az élménybeszámoló műfajában, és sajnos ezzel teljesen egyet kell értsek, úgyhogy nem iszonytatok senkit vele. Nagyon jólesett együttlenni a drámásokkal (és nem drámásokkal is). Ott volt Kornél, aki eltűnt egy sarokban és Joci, aki nem. Évi, akit nagyon irigylünk azért a tulajdonságáért, hogy ha hízik, akkor is mellre és Gabi, akinek nagyon szépek a körmei. Eszter, akinek a csodálatos ragujánál csak a mégcsodálatosabb tejberizse finomabb, és Dani, aki az Eszter által megfőzött kaják felét elpusztította, mindezt azelőtt, hogy a többiek ráeszmélhettek volna arra, hogy ebéd van. Andris, aki oldalszélben, félhomályban és ülve kiköpött Johnny Depp, valamint Rita, aki nem Zita, és egyébként egy nagyon aranyos lány - ő volt Jocin és rajtam kívül a harmadik oldalborda, tehát nem drámás.

Sajnálattal kell viszont tudatnom, hogy nem találtam mackót. Pedig tényleg elmentem szombat délután túrázni, tökig sárosan értem vissza, és mackó helyett csak két struccal találkoztam, meg egy szürkés, ugrabugráló nyuszival. Jah, nem hagyom ki Anyumat meg Gyurrancs-Murrancsot, akikkel a Nógrádi várban futottam össze, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy állatok lennének, csak... na ebből már nem jövök ki jól. Szóval jó volt velük találkozni. Vasárnap sétálgattam kicsit a tóparton, aminek a partján a Vendégház állt. Gyönyörű látvány volt, ahogy a nap utolsó sugarai vörösre festették alulról a felhőket, a tó jegén pedig visszatükröződött a fény. Ha nem lett volna borzalmasan hideg (vagy ha van nálam sapek...), akkor ott öregszem meg.

Szóval nagyon jó volt ez a két nap. Köszönet Julcsinak érte. A legjobb hír, hogy "egy borongós reggelen tíz fiatal érkezett az erdő szélén álló vendégházba", mégsem ölt meg senki senkit, mindenki túlélte a történetet. És nem volt maci.

A.