14:54. Gyakorlatilag két órával ezelőtt, 12:55-kor végeztem a suliban, de még most is itt csücsülök - és majd' szétrobbanok.
Az emberek egyik legkényesebb pontja szerintem az idő. Ami engem illet, nagyon kényes vagyok a saját és mások idejére is, következetesen gyűlölöm a késést, és mindenféle olyan dolgot, ami valakinek az idejét rabolja. Ám az iskola mostanában a legszörnyűbb időrabló gépezet az életemben. Én tényleg végeztem egy órakor, hazamehettem volna a félkettes busszal, és vígan tanulhattam volna a holnapi magyar nagyfelelésre. De legalább normálisan megebédelhettem és pihenhettem volna egy picit, mielőtt belevetem magam a tanulásba. De nem, nekem itt kellett maradnom, mert a hetedik órában osztályfőnökim volt, aminek semmi de semmi értelme sem volt. És ha a kedves diák nem jelenik meg az órarendben leírt óráin, bizony beírják későnek, és... nem is tudom, mi lesz. Az a minimum, hogy pár órán belül csörög a telefon, és az ofő keres, hogy mégis hol az égben vagyok. Mondjam meg, hogy számomra teljességgel értelmetlen volt mind az osztályfőnöki, mind a pénzügyismeretek, de (óh, Isten, irgalmazz!) még a művészettörténet órának sem láttam értelmét. Gyakorlatilag suliban voltam ma reggel háromnegyed nyolctól negyed négyig, és egészen konkrétan háromnegyed óra hasznos időtöltés történt ennyi idő alatt: a matekóra.
Kérdem én: mi értelme ennek az egésznek? Miért van még mindig a diákok érdekei ellen az iskola, mint intézmény, és miért nem lehet úgy élni az életet egyetem előtt, mintha a diák is ember lenne? Mert nekem sem mindegy, hogy két-három óra ide-oda tolódik, ahogy egy felnőttnek sem. Ráadásul legtöbb esetben az iskola a tanulástól rabolja az időt - ami szép kis paradoxon, nem igaz?
A.
Az emberek egyik legkényesebb pontja szerintem az idő. Ami engem illet, nagyon kényes vagyok a saját és mások idejére is, következetesen gyűlölöm a késést, és mindenféle olyan dolgot, ami valakinek az idejét rabolja. Ám az iskola mostanában a legszörnyűbb időrabló gépezet az életemben. Én tényleg végeztem egy órakor, hazamehettem volna a félkettes busszal, és vígan tanulhattam volna a holnapi magyar nagyfelelésre. De legalább normálisan megebédelhettem és pihenhettem volna egy picit, mielőtt belevetem magam a tanulásba. De nem, nekem itt kellett maradnom, mert a hetedik órában osztályfőnökim volt, aminek semmi de semmi értelme sem volt. És ha a kedves diák nem jelenik meg az órarendben leírt óráin, bizony beírják későnek, és... nem is tudom, mi lesz. Az a minimum, hogy pár órán belül csörög a telefon, és az ofő keres, hogy mégis hol az égben vagyok. Mondjam meg, hogy számomra teljességgel értelmetlen volt mind az osztályfőnöki, mind a pénzügyismeretek, de (óh, Isten, irgalmazz!) még a művészettörténet órának sem láttam értelmét. Gyakorlatilag suliban voltam ma reggel háromnegyed nyolctól negyed négyig, és egészen konkrétan háromnegyed óra hasznos időtöltés történt ennyi idő alatt: a matekóra.
Kérdem én: mi értelme ennek az egésznek? Miért van még mindig a diákok érdekei ellen az iskola, mint intézmény, és miért nem lehet úgy élni az életet egyetem előtt, mintha a diák is ember lenne? Mert nekem sem mindegy, hogy két-három óra ide-oda tolódik, ahogy egy felnőttnek sem. Ráadásul legtöbb esetben az iskola a tanulástól rabolja az időt - ami szép kis paradoxon, nem igaz?
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése