Villámlovas

Büszkén jelentem, nem öltem meg senkit. Legalábbis eddig, habár még bármi megtörténhet. Első forgalomban töltött két órám zökkenőmentesen zajlott, egyetlen egyszer váltottam csak anélkül, hogy a kuplungra léptem volna, de egyébként egész jól ment. Az oktatóm egy tündér, csinálhatok bármekkora hülyeséget, ő csak szépen, aranyosan odaszól, hogy (például): "Tündérkém, lépjünk már le a kuplungról!!". Ahhoz képest, hogy magázódom vele, folyton így hív. Imádom. :)

A nyolc-tízes busszal jöttem hazafelé, bámultam a sötét eget, és egyszercsak bumm! villámlott egy hatalmasat. Az ereimbe azonnal adrenalin pumpálódott, azt hittem, hogy kiugrom a "kényelmes" Volán-ülésből. Valahogy annyira nem számítottam arra a villámra, ráadásul tavaly ősszel láttam utoljára ilyesmit, ez meg olyan hatalmas volt! Még a régi busz zaja mellett is hallottam a dörgését. Egy nagyon nagy felhőt világított meg hátulról, gyönyörű szép volt. Olyan kék. Pár perc után szinte biztos voltam benne, hogy csak behaluztam az egészet, erre egy orbitálisgigaübernagy villám szelte át az eget. Azt hittem, menten összefosom magam. Teljesen abszurdnak éreztem a villámlást. Mire hazaértem, egy szép kis viharba csöppentem bele, és egy mindent tudó informátoromtól tudom (najó, azt nem tudja, hogy a guggol két g:P), hogy nem csak nálunk volt vihar, például északabbra jeges eső és egyéb édességek potyogtak az égből. Bár még mindig jobb, mint az angol hóvihar. Igazi április, éljen!

Na de elég az időjárásból, holnap megyek dokihoz, úgyhogy most még eszek valami szörnyen táplálót, hogy kibírjam a reggeli koplalást. Aki beteg, annak jobbulást, aki nem beteg, annak szép napot, hasta luego!

A.