15 éves és imádom

Eszter húgom most lesz 15 éves a nyáron. Idén fejezi be az általános iskolát Budaörsön, és vagy a József Attilában, vagy az Illyésben tanul tovább.
Eszterről még tudni kell, hogy nem egy mindennapi kiscserkész. Elfoglaltságait tekintve ő egy a Legelfoglaltabb és Legfontosabb Tinédzserek körében, a 10-18 évig terjedő korosztályban. Vasutazik, ifiképzésre jár, bábozik, rádiózik a suliban, táncol (Székesfehérváron), mellesleg néha még felvételizik is, valamint iskolába jár. Mindennek ellenére nem egy stréber csajszi (habár kétségtelenül okos), hanem nagyon belevaló, nagyon közvetlen, és könnyen szerethető. Tele van haverokkal, és amikor hallgatom a véget nem érő, ám mégis izgalmas történeteket az életéből, néha muszáj rákérdeznem emberekre, mert Eszternél burjánzanak a Dórik, Blankák, Orsik, Danik, Ádámok, és ki tudja még, milyen nevű emberek.
Anyukám szerint Eszter örökölte a pedagógus-vért. Én nem tudom, de az biztos, hogy nagyon vicces tud lenni, ami az egyik alappillér, ha valaki pedagógus akar lenni. Pár napja nagyon furcsa dolog történt, ugyanis hugicámnak nem volt délután programja, és otthon volt velünk. Anyum lent tanított a pincében, amikor Eszter beszabadult a fürdőszobába, és – saját megfogalmazása szerint „kleopátrásan” – kifestette magát. Nem kellett sokat erőlködnie, hogy csatlakozzak, és hamarosan ketten bűvészkedtünk a sminckuccokkal, minél vadabb és „kleopátrásabb” kinézetre törekedve. Röpke fél óráig szórakoztunk és romboltuk a fürdőszobát, amikor előkerítette édes hugicám a fotógépét, és elkezdtünk emózinálódni (ami azt jelenti, hogy minél-gázabb-annál-jobb „emos” pózokat nyomattunk). Íme az eredmény:

Dióhéjban ennyit hugicámról és nem gyenge játékairól, végezetül csak annyit, hogy sosem bánom meg, hogy ilyen eszméletlenül hibbant hugicám van, sőt, nélküle szürke lenne itthon az élet, és főleg kleopátrátlanabb. Éljenek a bolondok!

A.