Görcsben áll az egész gyomrom, és úgy izgulok, mint egy elsős kisgyerek az első iskolai napja előtt. Pedig nem szokásom, és magam is meglepődtem ezen a furcsa reakción. Ma megyek ugyanis vizitúrázni, életemben először, iskolai szervezésben. Meg nem tudnám mondani, hogy miért izgulok egy egyszerű kis vizitúra miatt, de izgulok, az tény.
Valójában nem is tudom, mi az isten vett rá arra, hogy jelentkezzem erre a táborra. Most is csak azért írok bejegyzést, hogy teljen a lomha idő, fél óra múlva az iskola előtt kell lennem. De gondoljatok csak bele: egy 30 literes kis hordóba kell bepakolnom hat napi cuccomat, a sátor, polifón, és hálózsák kivételével. 30 liter! Tudjátok, az mekkora? Semekkora. Anyum meg meglepően sokat foglalkozott ezzel a túrával, nekem is rejtély, hogy miért, hiszen rendszerint nem nagyon szokta egyáltalán tudni, hogy hova mikor megyünk. Amikor elmentünk, az azért már fel szokott neki tűnni. :) Ezúton is köszi Anci a sok segítséget (és pénzt...), bár lehet, hogy pont emiatt izgulok ilyen gyerekesen.
Nem is lenne nagy baj, ha nem lenne ilyen vacak idő. Bezzeg múlt héten egész héten majd' meg lehetett főni a napon, nekünk meg pont ezt a hetet kellett választanunk a Tisza rejtelmeinek felfedezésére... Baró, ahogy Liza mondaná.
Na jól van, már nincs sok hátra, még 17 perc, és indulunk a kárral, hónom alá kapom a kis hordócskámat, amibe mindenféle ruhát kellett raknom a fürdőruhától kezdve a melegítőig, a kapuban még visszafordulok hogy: Hello, Hause! és beletörődök a sorsomba.
Remélhetőleg élvezni fogom. Ugye?
A.
Valójában nem is tudom, mi az isten vett rá arra, hogy jelentkezzem erre a táborra. Most is csak azért írok bejegyzést, hogy teljen a lomha idő, fél óra múlva az iskola előtt kell lennem. De gondoljatok csak bele: egy 30 literes kis hordóba kell bepakolnom hat napi cuccomat, a sátor, polifón, és hálózsák kivételével. 30 liter! Tudjátok, az mekkora? Semekkora. Anyum meg meglepően sokat foglalkozott ezzel a túrával, nekem is rejtély, hogy miért, hiszen rendszerint nem nagyon szokta egyáltalán tudni, hogy hova mikor megyünk. Amikor elmentünk, az azért már fel szokott neki tűnni. :) Ezúton is köszi Anci a sok segítséget (és pénzt...), bár lehet, hogy pont emiatt izgulok ilyen gyerekesen.
Nem is lenne nagy baj, ha nem lenne ilyen vacak idő. Bezzeg múlt héten egész héten majd' meg lehetett főni a napon, nekünk meg pont ezt a hetet kellett választanunk a Tisza rejtelmeinek felfedezésére... Baró, ahogy Liza mondaná.
Na jól van, már nincs sok hátra, még 17 perc, és indulunk a kárral, hónom alá kapom a kis hordócskámat, amibe mindenféle ruhát kellett raknom a fürdőruhától kezdve a melegítőig, a kapuban még visszafordulok hogy: Hello, Hause! és beletörődök a sorsomba.
Remélhetőleg élvezni fogom. Ugye?
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése