Farsangi Bál és az Egyosz

Mostanában nem szokás az iskolánkban a Farsangi Bál. Tegnap volt osztályfőnöki óránk, és felmerült a kérdés: miért is van ez így? 36 fős az osztályunk (igaz az influenza járvány miatt most vagy a fele hiányzik), és egyértelműen az volt a közvélemény, hogy igenis igény van egy jó kis Farsangi Bálra.
Aki az ilyen iskolai programok szervezésében kicsit jártas, sejtheti, hogy ez nem úgy működik, hogy a diákok azt mondják, hogy kéne csinálni egy Bált, erre a tanárok ugranak, és csinálnak egyet. Neeeem! Itt ha a diákoknak ötletük van, nekik kell megvalósítaniuk. Ezt imádom az Illyésben. Hogy szabad kezet ad nagyon sok mindenben a diákjainak, ám ha azok út közben elakadnak, mindig van segítség. De a diákokat is össze kell fogni, nekik is szervezetten kell működni, hogy például a Farsangi Bál se egy osztály szervezésében, hanem az egész diákság szervezésében jöjjön létre. Ez a bizonyos szerv a Diákönkormányzat.
És hogy milyen a mi iskolánkban a DÖK? Huhh, az egy nagyon velős, és nagyon hosszú választ igénylő kérdés. A DÖK nálunk nem DÖK, hanem EGYOSZ. Egyesült Osztályok Szövetsége. A lényeg az, hogy nálunk az amerikai államformára van felépülve a dolog, és meglepően jól működik. Magyarországi viszonylatokban átlagon felüli. Sok-sok konferencián, képzésen és hasonlókon vettem rész az elmúlt évben (többek között az Országos Diákparlamenten Zánkán, amit itt most nem érdemes boncolgatni, mert rosszul járnék vele...), és mindenhol az volt a benyomásom, hogy ha működik is egy iskolában a Diákönkormányzat, akkor sem tudott a szervezet teljesen a célnak megfelelően alakulni. Ezt bonyolult megfogalmazni, de nálunk az egyosz tökéletesen független, ám mégis szorosan összedolgozik a tanárokkal és a diákokkal egyaránt.
Egy szó, mint száz, a Farsangi Bál az egyosz dolga lenne. De ez abszolút nem olyan egyszerű, hogy hopp, most elküldünk egy-két meghívót, azt csá, lesz, ami lesz. A lényeg az, hogy sokan eljöjjenek, és erre kellene most alternatívákat gyűjteni: hogyan is érhető el a tömegnyomor?
A.