Az idei karácsony

Idén a karácsonyunk otthon meglepően jól sikerült. Anyucinak és Apucinak (ahogy szüleinket otthon hívjuk mi négyen, lányok) egy vászonnaptárat adtunk, ezzel a képpel. --> Egyik nap elmentünk Herceghalomba (ahol Apuci és Julcsi laknak), és Jocival, Julcsi barátjával megcsináltuk a képeket. Zsuzsi (kisebb nővérem) és barátja, Fábi összemontázsolták az öt legjobb képet, és íme, ez lett belőle. A Pánk nagyon örült neki, és Anci is.
Az ajándékokon túl ez az idei karácsony tényleg jó volt. Az elején nem nagyon volt karácsonyos hangulatom, de amikor mi hatan leültünk a nappaliban, és egy énekkel kezdtük (Stingtől a Fragile, Apuci egyik legkedvencebb dala), az csodálatos volt. Négyen énekeltük, lányok, Anyuci beszállt a refrénnél. Utána laza ajándékozás, mindenki személyesen odaadta a másiknak a kis csomagokat, és valahogy az egész olyan felnőttes volt. Már nem barbibabát kapunk éjjeli mackóval, hanem könyveket, telefonokat (kösziköszi!), parfümöt, és olyan felnőttes dolgokat (és persze irtózatos nagy baromságokat is, de ez már csak az ajándékozásokkal jár, és én ezt is nagyon szeretem). Habár én is, és szerintem testvéreim is tudják, hogy még mindig gyerekek vagyunk valamilyen szinten. [Gondoljatok csak a csajos kirándulásokra, ahol valahogy senkinek nem sikerült normálisan viselkedni, és az öltözködés sem ment mindig. De hogy mi mennyit nevettünk!! :) ]
Egy szó mint száz, büszke vagyok az idei karácsonyunkra, hogy olyan ügyesek voltunk, és nem volt túl sok zűr. Arra is, hogy kezdünk felnőni, amivel persze elveszti az egész egy kicsit a varázsát, de ugyanakkor tudatosítja, hogy az élet - bármennyire is nem szeretnénk - még karácsonykor is megy tovább.
A