Vége az iskolának. Kicsit több, mint egy hete még hidegrekord dőlt meg, tegnap Szegeden a melegrekord. Szerintetek? Én a körülményekhez képest egész jól érzem magam, bár köztudott, hogy nem vagyok oda a melegért, hát még a hőségért. Arról nem is beszélve, hogy ilyen melegben vezetni egy légkonditalan autót nem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságaim közé. Koránt sem.
Tegnap hatalmas parti volt itthon. Nagymamám és nagypapám 70 évesek lettek, meghívtuk hát az egész nagycsaládot Biára, hogy együtt ünnepeljünk. Ez 25 embert jelent, 4 évestől 70 évesig mindenféle korosztályból. Évente egyszer valahogy mindig sikerül összejönni, de az én emlékezetem szerint már jó ideje nem találkoztam mindenkivel egyszerre. A kicsik nagyon megnőttek, a nagyok még nagyobbak lettek, a még nagyobbak pedig... hát, valljuk be, felnőttek, az istenért. Árpi unokatesóm hétfőn érkezett haza egy luxushajóról, ahol fél évig dolgozott. Szeptemberben megy vissza. Csuri nagynéném kedden érkezett haza egy szűk hétre, ő már megy is vissza Angliába hétfőn, szóval ez volt az a nagyon ritka alkalom, hogy hiány nélkül megjelent mindenki. Fotót majd töltök föl, csak én nem készítettem, és még nem rágtam Zsuzsi fejét, hogy küldje át.
A parti nagyon jól sikerült, sokat tudtunk beszélgetni, rengeteget hülyültünk, a hőséget egy kis medencézéssel és slagozással oldottuk meg - fürdőruha ide vagy oda, a végén már senkit nem érdekelt. Furcsa volt, hogy ilyen sok ember jelen van, és mégsem kell maszkot felvenni, lehetek az a buzgómócsing, aki egyébként szoktam lenni ilyenkor. Senki nem szólt rám, hogy ne pakolásszak már, hanem úgy jól volt mindenki. Volt a pincében film- és képnézés is, megnéztük Árpi élményeit a távolkeleten és Afrikában, ahogy kistigriseket etet cumisüvegből és megmássza a Kínai Nagy Falat. Konklúzió: ha tehetitek, menjetek hajóra dolgozni, mert hatalmas élmény. Csak a fizetés nem túl jó.
A sereg elvonulása után végignéztem a lakásban uralkodó csatatérten - és úgy éreztem, megérte. Pedig reggel még biztos voltam benne, hogy komoly hibát követtünk el ennek a napnak a megszervezésével, valami furcsa rossz érzésem volt. Lévén rég nem láttuk egymást, ráadásul olyan ellentétek vannak a családban, amiknek a többségéről én nem is tudok, el sem tudtam képzelni, hogy mindenféle konfliktus nélkül megússzuk, de sikerült. Csodás volt. És még a célunkat is elértük, Mami nagyon meghatódott, elsírta magát a tortaosztásnál. Jó volt.
A.
1 megjegyzés:
Papi meg otthon hatódta meg magát...
Szerintem is régnemlátott jó buli volt, köszönjük mindenki nevében mindenkinek :D
csuri
Megjegyzés küldése