Gondolom, meglepődtetek az előző bejegyzésen, ugyanis videót még egyszer sem töltöttem föl a blogomra. Főleg nem videoklippet... Van egy tippem, hogy körülbelül hányan vágtak undorodó grimaszt már arra a tényre, hogy meglátták Eminem nevét - viszont n
em ez volt a célom, higgyétek el nekem. Eminem zenéje még év elején fogott meg, akkor írtam is róla. Ti is írtátok, hogy egészségemre, akkor most talán ejtsük a témát. Az a furcsa, hogy én nem ejtettem, mai napig nagyon szeretem a zenéjét, pedig én magam is azt hittem, hogy ez nem így lesz. Van egy tippem, hogy miért van ez így: elolvasom a dalszövegeit. Zseniálisnak tartom, és ahányszor elolvasom egy-két "versét", mindig eszembe jut Tolkien bácsi mondása: "kiteszem a szívem, hogy azt vegyék célba". Csak ezt valaki úgy vezeti le, hogy elbújik egy oxfordi egyetem vastag falai közé, és ír, valaki pedig úgy, hogy a drogelvonón köt ki - és ír. Onnan pedig két útja van: vagy meghal, vagy visszatér.
em ez volt a célom, higgyétek el nekem. Eminem zenéje még év elején fogott meg, akkor írtam is róla. Ti is írtátok, hogy egészségemre, akkor most talán ejtsük a témát. Az a furcsa, hogy én nem ejtettem, mai napig nagyon szeretem a zenéjét, pedig én magam is azt hittem, hogy ez nem így lesz. Van egy tippem, hogy miért van ez így: elolvasom a dalszövegeit. Zseniálisnak tartom, és ahányszor elolvasom egy-két "versét", mindig eszembe jut Tolkien bácsi mondása: "kiteszem a szívem, hogy azt vegyék célba". Csak ezt valaki úgy vezeti le, hogy elbújik egy oxfordi egyetem vastag falai közé, és ír, valaki pedig úgy, hogy a drogelvonón köt ki - és ír. Onnan pedig két útja van: vagy meghal, vagy visszatér.Apropó, halál: tegnap egész családom elment a Múzeumok Éjszakájára, de én otthon maradtam, mert nagyon nem voltam jól (nameg ez a rendezvény két éve nem túl nagy mulaccság számomra). A Harry Potter olvasásába egy kicsit már beleuntam estére, úgyhogy leültem a tv elé, és (már másodszor) belebotlottam a Pillangó hatás című filmbe. Megint lemaradtam az első tizenöt percről, mint már korábban, és furcsa volt, mert szinte alig emlékeztem már rá, csak azt tudtam, hogy legutóbb, amikor láttam, jó filmnek tűnt. Hát az volt.
Nagyon elgondolkoztatott. A történet alapgondolata az, hogy mi lenne, ha a múltadban történt eseményeket egészen apró mozzanatokkal meg tudnád változtatni. Pár mondatot kicserélsz a múltadban, mást mondasz valakinek, nem teszel vagy máshogy teszel meg dolgokat. A jövő olyan apró mozdulatoktól függ, mint egy pillangó szárnyának rebbenése. A főszereplő huszonéves srác azon dolgozik, hogy tökéletes jelent csináljon magának, de akárhányszor m
egpróbálja, mindig csak rosszabb lesz: a szerelméből kurva lesz, vagy ő lesz gyilkos, a barátja megőrül, vagy az anyja lesz rákos. Kétségbeesetten próbálkozik, egyszer már majdnem sikerül, csak ő nem illik bele a képbe, mert nyomorék lett - akkor megpróbálja megölni magát. A film legvége az, hogy rájön, nincs tökéletes jelen, nem tudja megtartani a szerelmét, ezért visszamegy a múltba, és úgy intézi a dolgokat, hogy amikor még legelőször találkozott a lánnyal, nagyon megbántja, így úgy alakul az életük, hogy nem is ismerik egymást. Annyin múlott, hogy nem azt mondta, hogy "szia", hanem hogy "gyűlöllek, ne beszélj velem többet". A srác persze visszamegy a jelenbe, és emlékszik mindenre, de a környezetében már nyoma sincs a lánynak, a barátja normális, anyja egészséges, ő egy sikeres üzletember lesz feleséggel és gyerekekkel - de később egyszer még látja a szerelmét, aki elmegy mellette anélkül, hogy felismerné. Feladta a szerelmet, amit ugye "minden áron megtartasz, mert a legfontosabb dolog az életben" - egy francokat. Ott is leállhatott volna, ahol boldog volt a lánnyal, csak a többiek szenvedtek. Ehelyett a többiek lettek boldogok, neki pedig az emlékeivel kellett megbirkóznia. Néha az a legnehezebb, nem igaz?
egpróbálja, mindig csak rosszabb lesz: a szerelméből kurva lesz, vagy ő lesz gyilkos, a barátja megőrül, vagy az anyja lesz rákos. Kétségbeesetten próbálkozik, egyszer már majdnem sikerül, csak ő nem illik bele a képbe, mert nyomorék lett - akkor megpróbálja megölni magát. A film legvége az, hogy rájön, nincs tökéletes jelen, nem tudja megtartani a szerelmét, ezért visszamegy a múltba, és úgy intézi a dolgokat, hogy amikor még legelőször találkozott a lánnyal, nagyon megbántja, így úgy alakul az életük, hogy nem is ismerik egymást. Annyin múlott, hogy nem azt mondta, hogy "szia", hanem hogy "gyűlöllek, ne beszélj velem többet". A srác persze visszamegy a jelenbe, és emlékszik mindenre, de a környezetében már nyoma sincs a lánynak, a barátja normális, anyja egészséges, ő egy sikeres üzletember lesz feleséggel és gyerekekkel - de később egyszer még látja a szerelmét, aki elmegy mellette anélkül, hogy felismerné. Feladta a szerelmet, amit ugye "minden áron megtartasz, mert a legfontosabb dolog az életben" - egy francokat. Ott is leállhatott volna, ahol boldog volt a lánnyal, csak a többiek szenvedtek. Ehelyett a többiek lettek boldogok, neki pedig az emlékeivel kellett megbirkóznia. Néha az a legnehezebb, nem igaz?Szerintetek? Szétestem. Zseniálisan félelmetes, hogy mik képesek a jövődet befolyásolni. Szavak, mozdulatok, kis döntések, jézusom, hogy merünk egyáltalán felkelni reggelente? Vagy eldönteni, hogy felkelünk. Ezen gondolkoztam, amikor felmentem a szobámba, bekapcsoltam Eminem bácsit, és megnyugodtam. Retteghetek a döntéseimtől, a jövőtől, de nem kerülhetek olyan mélyre, ahonnan ne lehetne kijönni. Akkor meg minek? És mindig van döntési lehetőség, az egyetlen zsákutca ugyebár a halál. Mellesleg az egyetlen dolog, ami globálisan igaz minden emberre: mindenki meghal. Megszületni nem is kell hozzá.
Bár, ha belegondolunk, ez sem egészen biztos, igaz? :) Egyszerűen nem lehet az életet "józanul" leélni, mert beleőrülnél. Kell hozzá übergigasok felelőtlenség, hit és/vagy rajongás, egy rendszer, amibe belegyömöszölöd magad és az életedet - különben nem mernél felkelni reggelente.
Erre jutottam. Nem először.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése