2010. szeptember 29., szerda

.

"Minden nap tisztán kelek fel, és tisztán fekszem le. Minden nap kimászom az ágyból, fogat mosok. Fogat mosok, visszamászok az ágyamba. Minden nap rádöbbenek, hogy valamire rájöttem, ami nem lehet valóság. Világokat építek föl, világokat döntök romba, miközben azt gondolom: ez a célom, így építkezek. Minden nap tisztán fekszem le."
Holnap vége van a szeptembernek, és be kell vallanom, furcsán csöndes voltam ebben a hónapban. Nem csak ide nem írtam, a más formájú írásaim is takarékon voltak. Be kell vallanom: félek írni Ha csak belegondolok, hogy le kell írnom egy kijelentő mondatot, aminek határozott, visszavonhatatlan pont feketéllik a végén, megborzongok, és a legtöbb esetben azonnal elmenekülök a pontok elől. Ma egy osztálytársnőm megkérdezte, hogy segített-e a pszichológus.
Mert pszichológushoz jártam. Április második hétfőjétől tegnapelőttig. Nem, nem vagyok dilis
A pszihológus hasznos volt Rettentő sok megoldatlan kérdést vetett fel bennem, és egyet sem válaszolt meg Arra is rádöbbentett, hogy olyan ember vagyok, aki szereti azt a mondatot kimondani, amit a legkevésbé várnak el tőle, például:
- Segített a pszichológus?
- Nem.
Értitek? Egy dologról viszont néhány kivétellel soha nem beszéltem: saját magamról. Az ember nem tud magáról beszélni, mégis folyton magáról beszél, nem így van? Tulajdonképpen össze kell szednem megint a bátorságomat, hogy olyan szövegeket tudjak írni, amibe pontok kerülhetnek Már értem, miért van az, hogy bizonyos írók egy betűt sem tudnak leírni akkor, ha a valóságról kell írniuk: tisztában vannak azzal, hogy nincs valóság Viszont ha fikciót írsz, leírhatod azt, amit gondolsz anélkül, hogy megkérdőjeleződne a valóságalapja. Leírhatod az általad igaznak vélt dolgokat, de csak két esetben Vagy a szöveged elé írod, hogy "szerintem" (ami veszett kefe nyele, mert mindenki magáról beszél), vagy az egészet úgy kezded, hogy "volt egyszer egy furcsa hely és idő, ahol az emberek reggel felkeltek és fogat mostak, este fogat mostak és lefeküdtek, napközben rájöttek dolgokra, amit igaznak hittek. Ebben a világban történt egyszer, hogy..."
.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a sorsunk, Ancsám; írnunk kell - a pontokat elhagyhatod, de önmagad ne tagadd meg - örülök, hogy újra olvashatlak
Welcome back :)
csuri