- Gyomortájékán, tanárnő, egészen ott, tudja, ahol kicsit szúr kötelességek el nem végzésekor, közel van ahhoz a ponthoz, ami akkor sajog, amikor rosszat reggeliztem, de bőven afölött, biztos tudja, mire gondolok, tanárnőnek is szokott... igen-igen, ott! Na onnan jönnek. Először csak becsukom a szemem, leülök a gép elé - tudja, tanárnő, én már csak gép előtt szoktam, ilyen modern gyerek vagyok -, lehajtom a fejem, és olyankor jön az a pont. A sok-sok betű lenyomódik a gyomornak ebbe a furcsa tájékába a fejemből, tetszik tudni, de aztán egészen a szívemig csúszik föl, ott egy kicsit megemésztődik, és történik vele valami nagyon furcsa dolog. Hogy mi? Kérem szépen, ne tessék ilyeneket kérdezni. De hogy magyarázzam meg, tanárnő? Dehogy, nem arról beszélek beszélek. A gyomor a lényeg, tanárnő, azt szokták kihagyni. Az agyam nem a szívembe küldi a bötűket, kérem, hanem rögtön a gyomromba, ott aztán teljesen átalakulnak, van, hogy nem is emlékeztetnek az eredeti betűkre, és innen áramlanak fel a szívbe. Hogy milyen gyorsan, kérem? Van, hogy egy perc alatt, amíg csukva van a szemem. De van, hogy elkezd mozogni a kezem a klaviatúrán, de még hamar, még nem áramlott föl minden a gyomromból. Hát akkor teljesen más lesz minden, tetszik tudni? Olyankor nem lehet érteni. Mit tetszik kérdezni? Jah, hogy a szívemben? Ott ivódik a történetbe a lelkem, bizony, tanárnő, ott egészen sok belekerül a saját testemből, kicsit megcsavarja a betűket, kicsit megrázza, megfűszerezi a kellő mennyiségű gyönyörrel, magassággal, mélységgel, gyűlölettel, haraggal, szeretettel és bölcsességgel. Ezek itt kerülnek bele. Dehogy, tanárnő, az nem a gyomor! A gyomor teljesen más, dehát már megmagyaráztam, tetszik tudni, azt a pontot, hát nem tetszik érteni? Nem? A gyomor...
...hát ezért nem írt a tanárnő még semmit.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése