A bocsánat ereje

Bence mondta nekem nyáron, már félig részegen. Aztán valahogy megragadt bennem. Mint a baktérium, kis kampócskákkal belekapaszkodott az agyamba, és nem mászott ki onnan. Most Beáék (meg az egész biológiafakt) bizonyára szívrohamot kapnak, de tényleg így érzem.

Aztán felírtam egy postit-re, a postitet pedig felragasztottam az íróasztalom fölé, a plafonra. Ott csücsült, nézett rám fél éven keresztül a zöld papíron, egy "blogba" szócska alatt:

A bocsánat ereje.

Bence egészen pontosan azt a furcsa mondatot mondta - mai napig hallom, ahogy a finom bortól akadozó hangon, minden szóra erősen koncentrálva artikulál: "Anikó, nem az a nagy dolog, ha bocsánatot kérnek, és te megbocsájtasz, hanem az, hogy akkor is megbocsátasz, ha nem kérnek bocsánatot!" A durva szóismétlések miatt először én sem fogtam föl a mondat lényegét, de két aggodalmas pillanat után (ugyanis közben Liza mellettem már igen-igen jól érezte magát) rájöttem, mit akart mondani, és megértettem, hogy lehet valami abban, amit kótyagos ex-diákelnökünk megosztott velem az asztalon keresztül.

Megbocsájtani. Akkor is, ha nem kérnek bocsánatot. Nem tudom, van-e jogom ahhoz, hogy kimondjam, hogy van tapasztalatom a dologban. Az én családomban ugyanis valahogy nem szokás bocsánatot kérni. Nem tudom, lehet, hogy ez nem csak nálunk van így, és valójában ez egy a sok társadalmi probléma közül. De tőlem nagyon ritkán kértek úgy bocsánatot, hogy azt tényleg komolyan is gondolták.

Mostanában továbbgondoltam a témát, épp, amikor egy barátommal beszélgettem. Azon gondolkoztam, hogy a bocsánatnak mi a lényege? A megbántott fél kiengesztelése. Egyben saját lelkiismeretünk megnyugtatása. De a kettő nem egy és ugyanaz? Kérsz-e bocsánatot akkor, ha nincs lelkiismeret-furdalásod? Vagy ha nincs semmi érdeked belőle? Az én válaszom jelenleg: nem. A bocsánat az, ami a saját lelki békességed miatt szükséges. Egy belső és külső kényszer egyben. Elvárás magadtól, elvárás veled szemben. Mégis, szerintem ostobaság: a másik, "megbántott fél" dolgozza fel magában az esetet, az az ő magánügye. Te maximum elmondhatod, hogy nem voltál normális.

Elvileg: bocsánatot kérsz. Kapsz. Visszakapod a lelki békédet. A megbántott féltől - te kapsz vissza valami fontosat.

És arra jöttem rá, hogy én nem szeretem, ha bocsánatot kérnek tőlem. Én megbocsájtok, mert ha nem tenném, akkor az az én hibám lenne - miért tenném hát? Hiszen nekem lenne rossz. Az pedig, aki megbánt - intézze el a saját háza táján a dolgot. Meséljen. Szeretem a meséket. Beszélgessünk. Ha az kell neki, ismerje el, hogy hibázott.

Milyen az, ha valaki bocsánatot kér tőled? Meséljétek már el nekem.

A.