Apu ajándéka

Na kinek az aláírása van a sapin? NANÁ, HOGY BUTTON!!:-D Köszi, Apu!

Barátom vagy!

Van egy új elméletem. És, mint minden elméletem, ez is egészen biztosan megdől egy idő után. Azért leírom.

Évek óta hallgatom, hogy antiszociális vagyok. Régen a barátomnak azt mondtam, hogy nekem nem kellenek barátok, mire ő rögtön rávágta, hogy mindenkinek kellenek barátok, és még meg fogom bánni, hogy így gondolom. Természetesen igaza lett. Eszter húgom rendszeresen grimaszt vág, amikor valakiről rossz véleményt mondok, szerinte nekem mindenkiről rossz véleményem van – mondjuk ő akkor is kikészül, ha az egész hétvégét otthon töltöm, ami néha engem is megvisel, de közel sem annyira, mint őt.

És jönnek a kérdések. Tényleg antiszociális vagyok? Tényleg nem látom másokban a jót? Mi a hiba bennem? Miért vagyok egyszerűen képtelen arra, hogy barátokat szerezzek vagy tartsak meg? Miért van az, hogy az elmúlt egy hónapban (a nyáriszünet óta) egészen pontosan húsz darab hívás van a telefonomban, aminek a fele nem fogadott, a többi pedig valamelyik családtagommal folytatott (maximum három perces) beszélgetés?

Hol vannak a barátok, kérdem én? Immáron több éve.

Amióta az első ember elültette a bogarat a fülembe, miszerint antiszociális, depresszív, kommunikációra képtelen, konzervatív és merev vagyok, azóta érzem a szorítást. Bűntudatot. Félelmet. Megfelelni akarást. Nem tudom. El sem tudjátok képzelni, mennyit rágom magam azon, hogy megfejtsem ennek a furcsa kapcsolat-taszító létnek az igazi okát. Mert hiába néz rám a húgom rosszallón, hiába próbálnak megtanítani "kofásan" járni a megszokott járásomhoz képest, egyszerűen nem vagyok képes megváltozni, mert nem tudom, mit változtassak. Döntéseket? Értékrendet? Szemléletet? Személyiséget? Mit?

Hát, ezen rágtam magam olyan sokáig. Aztán beugrott valami furcsaság - egy ideje próbálom (segítséggel) megfejteni, hogy a téli hónapokban miért voltam letargikus. Jólvan, mondjuk ki, elviselhetetlenül mélabús, búvalbaszott szörnyeteg voltam, mindenre és mindenkire ugrottam, törtem-zúztam, nem voltam önmagam. Egy furcsa szorítás volt bennem végig, amit megpróbáltam kiadni, persze eredménytelenül. Sajnos nem sikerült megfogni. Tünetkezeltem, és kijöttem a bajból, de messze nem oldottam meg a helyzetet.

Most jön az új elméletem. Attól tartok, hogy a téli letargiám igazi oka nem az volt, hogy egyedül vagyok, mert basszus, körülnézek, és azt látom, hogy nem vagyok egyedül. De nem ám! Az igazi ok (szerintem és jelenleg) úgy tűnik, az volt, hogy megpróbáltam más lenni. Azt vallottam, hogy az rossz, ahogy én csinálom, és az rossz, ami vagyok. Szerintem is sokkal attraktívabb és jobb egy olyan személyiség, aki varázsütésre barátkozik, akiért rajonganak a körülötte lévők, akit szeretnek és tisztelnek, és egyszerűen a természetéből fakad a lazaság, magához vonzza az embereket, mint fény a szúnyogokat. De én egyszerűen nem ilyen vagyok. És nem szeretnék életem hátralévő részében azon szorongani, hogy mit is kéne tennem annak érdekében, hogy könnyebben teremtsek kapcsolatokat. Nem akarom, hogy ez a szorongás még jobban beleivódjon a mindennapjaimba, el akarom végre fogadni azt, hogy ilyen vagyok, és kész. Talán majd valaki egyszer megoldja ezt a problémát, talán én leszek az, talán egy kapcsolatom, esetleg egy barát, környezeti hatás, ufók, nem tudom.

Hát ez az új elméletem. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek barátkozni, egyszerűen csak azt, hogy nem tudok. Jelenleg is úgy érzem, hogy igenis vannak olyan emberek, akikre számíthatok (és nem családtagok…), akiket felhívhatok, ha gondom van, és találkozhatok velük, ha éppen nem a Balcsin nyaralnak. Nem mondom, hogy nagyon sok ilyen van, de azért néhány. Azt sem mondom, hogy a barátaim, mert ez egy olyan furcsa kategória lett ma.

A barátom vagy?

Persze! A barátod vagyok.

Aha.

A.

Éjjeli áldás

Két hatalmas áldás ért, az egyik nemrég, a másik pontosan 16 éve: megvan a jogsim, és van egy drágalátos Hugicám.

Rakjátok össze a kettőt.

Azt kezdem megszokni, hogy Drágaság indulás előtt 5, de maximum 10 perccel korábban elmegy tusolni. Természetesen hajat is mos, hogy izgalmasabb legyen az élete. Amikor már tényleg úgy néz ki, hogy elképzelhetetlen az időre való elékszülése, egyszercsak megjelenik teljes harci díszben, és még neki áll följebb, hogy várni kell ránk. Siessünk már!

Ám már látom, hogy egy új dologhoz is hozzá kell szoknom: kishúgom éjjeli vigyél-haza-telefonjaihoz. Jelenleg, ha az órám nem csal, 1:41 perc van, július 18-a, vasárnap, tehát tegnap érkeztünk haza egy hat és fél órás útból. Ki másnak jutna eszébe a hazaérkezés után még egyész-budapestes partyra menni? Természetesen Eszternek.

Nem lenne baj, de lassan érzem, hogy nagyon álmos leszek, márpedig még nem lehetek álmos, hiszen negyed óra múlva indulnom kell. Csak ezért írok most ide is, hogy legyen valami, amivel le tudom kötni magam. Körülbelül 40 fok van a szobámban, már amióta hazajöttem, egyszerűen nem akar hűlni. Szörnyen bosszantó.

Szóval van egy húgom, meg egy jogsim. Veszélyes kombináció!

A.

Megkaptam a jogsit!

És ma csomót vezettem!

Telefonos évértékelés 2.

A másodikkal kell kezdeni! Annak a végéről indul, ennek a végével folytatódik, és a következő képpel van vége:

Tegnap. T-parti. Ez az utolsó fotó. Köszönöm a végignézést. :)

2010.06.28. - Vándortábor. Zemplén. Éppen buszozunk át Pusztafaluról Mogyoróskára, a buszon annyira sok hely volt, hogy csak így férünk el. Facebookra raktam föl fotókat, és kommenteltem is őket, ott meg lehet nézni!

2010.06.22. - Két dolog: 1: megvan a jogsim (hiszen megyek befelé a Petzvald utcába a papírokért, amit meg is kaptam egy nagyon bunkó ügyfélfogadó-nénitől) és 2: hiába annyi ember próbálkozásának és annak, hogy már minimum ötödször jártam arra, még mindig nem bírok tájékozódni a városban. A telefonom televan ehhez hasonló fotókkal: milyen villamos/busz/metró hova/mikor/miért visz.

2010.06.22. - Másodszorra láttam az Urban Rabbit(s) című előadászt a Fővárosi Nagycirkuszban. Nem untam meg. És abszolút fan lettem.

2010.06.18. - Eszterrel nem jutottunk el a Tibi szülinapjáig a Jászaira, mert csak az utca végéig jutottunk. Akkora zuhi volt, hogy nagyon. Inkább hazamentünk, beraktunk egy filmet, és pizsi-kakaós partit csaptunk. Később még Julcsi is beesett.

2010.06.07. - Nagy ugrás. Egy hónapig nem léteztem. Ez az utolsó töriórák egyike, érdemes megfigyelni az emberek érdeklődési szintjének magas voltját, és azt, hogy elvileg 36-an vagyunk ezen az órán, namármost a képen látható embereken kívül maximum 10-en vannak még a terem elejében. Később lehet, hogy már annyian sem voltak, de nem tudhatom - elaludtam.

2010.04.24. - olvasolvasolvas. Egyébként nem sikerült még kiolvasni ezt a könyvet, a Drakulát angolul. Eljutottam a feléig, és nem bírtam tovább. Nem azért, mert angol (sőt, nagyon jól értettem a könyvet), hanem mert tipikus romantika-beli könyv, mindenki szenved és képtelenségek történnek benne. Persze tanultam, hogy miért írtak így akkoriban, de akkor is nagyon idegesít.

2010.04.21. - Anikó már nagyon tanul. Ez éppen nyelvtan. Végül nem lett meg az ötös, ez az egyetlen jegyem, ami nagyon lehangolt. Pedig úgy akartam. :(

2010.04.18. - A tavaszi nagytakarítás a kertben. Nagyon kitakarítottuk, gyomláltunk, pakoltunk, kidobtunk, metszettünk, vágtunk, ültettünk, nyírtunk, ilyesmi. Nagyon szép lett, meg lehet nézni! Hála Anyum fantáziájának - és annak, hogy nem hallgat ránk. :)

2010.04.17. - Mamánál ebédeltünk, Apu benyomta a szunyát. Csak a kép kedvéért. Érdemes megfigyelni Bambit, aki reménytelenül várja, hogy megöleljék, és az iPone-t, ami békésen pihenget apum hasán.

2010.04.10. - Pécsen jártunk, itt adták elő Julcsiék (Voltak társaság) a Pécsi ...fesztiválon a Kopasz énekesnőt, amire próbáltak lent Berkenyén. A szállásunkat látjátok, ahol négyen aludtunk egy ágyban (Eszter Joci Julcsi én). Nem sokat aludtunk, Julcsi nagyon beteg volt, szegény köhögött állandóan. Az előadáson én voltam a hangosító, és be kell vallanom, életemben nem izgultam még fellépésen annyira, mint akkor! Pedig nem is látszottam.

2010.04.06. - Speedy, a húsvéti nyulunk. Egy őrült volt, rendszeresen felugrott oda, ahol Zsuzsi aludt, és csakazértis odabogyózott. Zsuzsi lerúgta, Speedy erre megint felugrott, és megint odabogyózott. Ha a nyulak tudnának nevetni, Speedy biztos szakadt volna közben. Zsuzsi is szakadt, de inkább szétfelé - a méregtől.

2010.03.30. - Az új húsvéti dekoráció. Látjátok a botot úgy kétharmad résznél? Az Valery, a botom, amit elvesztettem vándortáborban. Tegnap este álmodtam róla, nagyon furcsa álom volt. De majd máskor elmesélem. Mindenesetre Valery személyiség volt, és csodás történetekkel szórakoztatott az erdőben.

Annyira jó volt, hogy megér még egy képet. Ez a főtéren készült, próbáltunk éttermet találni. Végül betaláltunk egy helyre, ami egy nagyon öreg pinceszerűség volt, és jó meleg (farkasüvöltő hideg volt végig).

2010.03.13. - Ez egy hosszúhétvégés kiruccanás volt Gyurival és Anyuval. Szerintem a "tavasz" legjobb része volt a három nap, amit Szlovákiában töltöttünk. Ne kérdezzétek, hol-merre, ha Anyu lenne olyan kedves, és egy megjegyzésben megírná a helyet, az jó lenne. Azt tudom, hogy szívesen visszamennék most az időben, és mennék mégegy kört.

2010.03.12. - A március tizenötödikei ünnepélyen a suliban várakoztunk. Ha Panni a képen lenne, akkor ez pont a későbbi Vándortáboros csapat lenne: Kristóf áll (mint mindig...), ülnek (jobbról): Bea, Hosszúhajú Dani, Évi Cica és Lilu.

2010.03.07. - Gyuri a Csodaszakács. Már megszámlálhatatlan mennyiségű túrósrétest sütött, de még mindig egy nap alatt elfogyikál. Tartsa meg jó szokását, én azt mondom. A mérleget meg dugja el, de nagyon. :)

2010.03.05. - Eszter és barátnője, Blanka készülődnek haza a biai Jamie Winchester koncertről. Erről írtam is a blogomba, nagyon élveztem. Ez a két őrült meg valami vasutas cuccról toppantak be, figyelitek, milyen kevés holmijuk van.

2010.03.04. - Azt hiszem, ekkor néztem szembe önmagammal... És rájöttem arra, hogy basszus, TÉNYLEG nagy az ORROM!!! ... azért értitek.

2010.02.28. - Berkenyén próbált a Voltak társaság, amiben Julcsi is játszott. A Kopasz énekesnőt próbálták, és a létszám érdekében engem is elvittek. Csudijó volt, túráztam egyet a Visegrádi Várba is, ahol majdnem véletlenül összefutottam Anyuval és Gyurival, akik szintén úgy gondolták, hogy jó móka lenne aznap meglátogatni a várat. Hazafelé szinte elsüppedtem a sárban, azt a bakancsomat azóta sem vettem fel. A képen egyébként Kornél, a tűzoltóparancsnok, Dani, alias Mr Smith, és Gabi, a szobalány láthatóak reggeli közben.

2010.02.24. - Zsuzsi szülinapi vacsorája a biai Mediterránban. Kapott sok-sok gyertyát. Ő is belépett a második X-be.

2010.02.14. - Az Illyésben megrenezett francia projekt zárópartijának estéjén Eszterrel még úgy éreztük, fotózkodnunk kell. Fergeteges buli volt, annak ellenére, hogy a Kaméleonban voltunk, ami szerintem egy ultragagyi hely, de nekünk akkor nagyon mindegy volt, hogy hol és mit. Másnap mentek el a csajok haza.

2010.10.13. - Két új testvérem a Millenárisban, Csodák palotáját néztünk. Oda voltak érte, én meg értük. Natalie Görögországból, és Denisa Romániából. Ahogy ők szokták mondani: miss U!

2010.02.12. - Lillus az iskolában. Ez a kép tökéletesen kifejezi Lillus mivoltát, és azt is, hogy körülbelül hogy éreztük magunkat február környékén a suliban: olyan eltoszottul.

2010.02.01. - Muffin. Nyami. Ekkor jöttem rá, hogy ha mázas cuccot rakok rá, akkor már szinte ehetetlenül édes cucc. Így hát telepakoltam vele. Egyébként tudjátok, honnan jön a muffin-őrületem? Lizával kezdődött, amikor együtt csináltunk közel 600 muffint az elnökválasztásra. Meg is nyertük! Hála Liza közbelépésének. :) Mai napig az ő receptjét használom.

Telefonos évértékelés 1.

Ma leszedtem a telefonomról közel 550 képet, átmentettem őket a gépmre. Végignéztem az összeset, egészen a születésnapomtól tegnapig, és úgy döntöttem, ma szilvesztert tartok, és csinálok ide egy évértékelő képbeszámolót. Nem minden fontos eseményről van képem, ami velem történt az elmúlt évben, de amiről készült fotó, azt most fölrakom.

A trükk az, hogy a végéről kell kezdeni, és még csak a feléig jutottam, mert ennyit lehet egyszerre feltölteni. Jó szórakozást!

ugyanakkor - A két Dög. Jól álcázzák magukat hóban, csak azok a fekete foltok tűnnek fel. Miért nincs fehér orruk is?

2010.01.30. - Kazimir. Már nem tudni, hanyadik, de nagyon sokadik. Ha Julcsi nem jön segíteni, bizisten, nem tudom megemelni se a hasát, se a fejét szegénynek (mármint Kazimirnek).

2010.01.29. - Szalagavató, amiből csak a sminkem maradt meg. Nem nagyon készült rólam fotó. Akkoriban.

2010.01.22. - Síelés, Julcsival éppen nagyon lefárasztottuk egymást, gondoltuk, ha már megpihenünk, fotózgatunk egy kicsit. Büszke vagyok erre a síelésre, Julcsi első síelésére, én tanítgattam három napig, és az utolsó nap sitty-sutty lejött a 3-4 kilométeres, piros pályán. Grat!

2010.01.06. - És iskola megint. Eszter nem túl lelkes a képen, de azóta rájöttem, hogy nem szereti, ha fotózom a suliban, miközben a haverjai körülötte üldögélnek.

A legkedvesebb ajándékom.

2009.12.25. - Karifa. Szenteste alatta aludtunk megint, sorban bealudtunk a Brémai muzsikusok nézése közben. Aztán másnap is aludtunk egész nap. :)

2009.12.24. - És megint ajándékot gyártok.

2009.12.23. - Eszter gyúrja a mézeskalács tésztáját. Utána kidíszítettük, és kiaggattuk mindenfelé őket.

2009.12.17. - Az Illyés Napok teremberendezése, mi Kenyát kaptuk. Zseniális megoldásunkat ugyan nem pontozták túl jól, de még így is másodikak lettünk az összesített versenyben. Azért lÉgo forever, szerintem azért elég kreatívak voltunk.

2009.11.29. - A karácsonyi dekoráció már elkészült, elég korán. Mennyit dolgoztunk rajta Eszterrel. :) Érdemes megnézni az órát: négy múlt pár perccel, és már égnek a lámpák.

2009.11.15. - Egy szép emlék: Apu elvitt minket ebédelni, és utána életében először (és valószínűleg utoljára) kombínózott egyet. Kattogtak a fotógépek!!

2009.11.06. - Mikulás előtt egy hónappal. És a Diákelnökválasztás napján, a végzősök szavaznak éppen. Megbuktam. Nem először.

2009.10.20. - Suli... suli... suli... Ekkor még lelkes fejjel, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy jóval lehangoltabb legyen a nép. A képen Panni és Évi németóra előtt.

2009.10.10. - Még mindig vadásztam a szülinapi ajándékaimat, ez a hatalmas csomag valójában egy aprócska könyvecskét rejtett magában. Köszönöm, Labancz bácsi!

2009.09.27. - Wolfgangsee, Apu fotóz "lécci-lécci!" Már nagyon várom a kövi wolfgangseesést, 10-én indulunk, a zenét Eszter már megcsinálta. Banana Joe! :)

2009.09.18. - Somával találkoztam, ő csinálta ezt a csodás képet. Egész évben sokat találkozgattunk. Aztán nem. Ezt a sálamat egyéként elvesztettem, pedig nagyon szerettem. Sok helyen lehet kapni. Nem célzásként...

2009.09.01. - A suli elkezdődött. A képen osztálytársaim (jobbról): Orsi-Morsi, Lillus és Lili.

2009.08.30. - Eszter ballag a vasútról. Ifi lett belőle. :)

2009.08.20. - Bécsben voltunk Anyuval, Gyurival és Eszterrel. Olyan szép volt!

2009.08.08. 19:47 - Sport forever! Eszterrel és biciklieinkkel megmásztuk/tekertük a biatorbágyi Nyakaskőt.

2009.08.08 01:38 - Egy rosszul sikerült buli utolsó előtti állomása - a detox. :(

2009.07.30 - Szülinapi tortám, amit Anyum csinált. :) Nyugi, a mustárt nem kentük rá, bár nagy volt a kísértés. Életem eddigi legjobban sikerült szülinapja volt, pedig aki ismer, tudhatja, hogy nem rajongok a szülinapokért.

Születésem 18. évfordulóján törtem a fejem a verseken, amit a családomnak írtam. Nem az egyetlen ilyen kép...