Hétfőn matekból doga van, térgeometria uno.
Minek tanulsz?! Végzős koromban szart se tanultam, mégis megvan az érettségim!
Kedden magyar emelt szintű érettségi előkészítőm van öt órától, amire volt egy hetem, hogy megtanuljam az egész barokk korstílust (magyar és világi egyaránt). Plusz nyelvtanból beficcent egy szófajtan, ami egészen elképesztően bonyolult.
Látjátok? Szerintem ez már beteges, valami baja van, nem megy el cipőt venni, hanem folyton csak gubbaszt és tanul!
Múlt hét péntekre be kellett volna adnom egy hátomoldalas elemzést Kosztolányi Esti Kornél című novellaciklusáról.
Jaj, bocs hogy nem
hívtunk, gondoltuk, nem érsz rá, tanulsz...
Hatszáztíz embernek szervezem meg két hét alatt, hogy négy színben és öt méretben illyéses pulcsit tudjanak rendelni/kifizetni/kézhez kapni. Több óráról elkésem, tesiórára sikerült úgy nem bemennem, hogy elfelejtettem elkérni magamat, erre a tanár (miután letorkolt, amikor el akartam mondani, mi történt pontosan) kijelenti, hogy egy "a kivételesen lusta Tárczy Anikó" vagyok.
És mindez mennyivel könnyebb lenne, ha...
Ezen kívül egészen ritkán van sírhatnékom, legtöbbször olyankor, amikor eszembe jut az egyetem. Még mindig nem írtam levelet sehova, sajnos valami bekattant ez ügyben, valószínű, annyira rettegek ettől az egésztől, hogy nem tudok racionálisan gondolkodni és cselekedni. Mindennemű segítségért iszonyú hálás vagyok, mert sajnos nem sok olyannal találkozik az ember, aki Lundban tanult úgy, hogy nem kiruccant egy Erasmussal, hanem ténylegesen ott volt jogviszonya. Furcsa, de ahányszor valaki (kedvesen, nem hitetlenül vagy követelőzve) megkérdezi, hogy "ugyan már, Anikó, mondd meg, hogy áll az a mumus levélírás az egyetemre?" - na annál többször fogom rávenni magam, hogy "most bizony megírom!". :) Aztán valamikor tényleg. Talán ma.
Tanulás után...
A.
Minek tanulsz?! Végzős koromban szart se tanultam, mégis megvan az érettségim!
Kedden magyar emelt szintű érettségi előkészítőm van öt órától, amire volt egy hetem, hogy megtanuljam az egész barokk korstílust (magyar és világi egyaránt). Plusz nyelvtanból beficcent egy szófajtan, ami egészen elképesztően bonyolult.
Látjátok? Szerintem ez már beteges, valami baja van, nem megy el cipőt venni, hanem folyton csak gubbaszt és tanul!
Múlt hét péntekre be kellett volna adnom egy hátomoldalas elemzést Kosztolányi Esti Kornél című novellaciklusáról.
Jaj, bocs hogy nem
hívtunk, gondoltuk, nem érsz rá, tanulsz...Hatszáztíz embernek szervezem meg két hét alatt, hogy négy színben és öt méretben illyéses pulcsit tudjanak rendelni/kifizetni/kézhez kapni. Több óráról elkésem, tesiórára sikerült úgy nem bemennem, hogy elfelejtettem elkérni magamat, erre a tanár (miután letorkolt, amikor el akartam mondani, mi történt pontosan) kijelenti, hogy egy "a kivételesen lusta Tárczy Anikó" vagyok.
És mindez mennyivel könnyebb lenne, ha...
Ezen kívül egészen ritkán van sírhatnékom, legtöbbször olyankor, amikor eszembe jut az egyetem. Még mindig nem írtam levelet sehova, sajnos valami bekattant ez ügyben, valószínű, annyira rettegek ettől az egésztől, hogy nem tudok racionálisan gondolkodni és cselekedni. Mindennemű segítségért iszonyú hálás vagyok, mert sajnos nem sok olyannal találkozik az ember, aki Lundban tanult úgy, hogy nem kiruccant egy Erasmussal, hanem ténylegesen ott volt jogviszonya. Furcsa, de ahányszor valaki (kedvesen, nem hitetlenül vagy követelőzve) megkérdezi, hogy "ugyan már, Anikó, mondd meg, hogy áll az a mumus levélírás az egyetemre?" - na annál többször fogom rávenni magam, hogy "most bizony megírom!". :) Aztán valamikor tényleg. Talán ma.
Tanulás után...
A.
