Najó, leírom. Csakazértis.
Bizonyára mindenki emlékszik arra a Harry Potter jelenetre (asszem az a része a filmnek is megvan már), amikor Harrynek el kell mennie Umbridge-hez, mert beszólt neki, hogy „Voldemort m
árpedig testet öltött” (egyébként is, a Föld forog), és ezért büntetést érdemel. Nos, a rizsa lényegtelen, az fő az, hogy a büntetés az, hogy Harry kap egy tollat, amivel le kell írnia x-szer egy papírra, hogy „Hazudni bűn”. Zsír, gondolja ő naivan, mindaddig, amíg a toll tintája az ő vére nem lesz. És a jobb kezén a húsába vésve meg nem jelenik az, amit a papírra ír. „Hazudni bűn”...
Igen, most erről szeretnék egy kicsit filózni. A hazugságról. Olvastam egy remekművet, a címe az volt, hogy Gyűrűk Ura. Megtanultam belőle, hogy a gonosz hazudik, de érdekes módon a jónak sose kell. Igazsággal is el lehet érni sikereket, célokat, meg lehet vele nyerni háborúkat, mert az igazság sokkal szilárdabb talajokra épül, mint a hazugság. Annak a könyven az egyik legnagyobb hatása az volt rám, hogy megtanította: ne hazudj. Soha, semmilyen körülmények között.
De hallottam mostanában egy elméletet. Valaki azt mondta nekem, hogy hazudni márpedig lehet, ha annak valami „jó célja” van. Az illető itt arra gondolt, hogy ő bizony hazudni fog, ha tudja, hogy az igazság fájna a másiknak. Épp ezért – hazudik. Nem fogta föl, hogy ezzel még nagyobb fájdalmat tud okozni, elveszti a bizalmat, és egyébként is – úgyis kiderül minden.
Én megértem, bizonyára ebben is van igazság. De azt szeretném, hogy tudja mindenki, nálam az igazsággal sokkal többre megy, mint egy álszent, kíméletes hazug mondattal. Na nem akarok átmenni Umbridge-be, de lehet, hogy nem is volt olyan hibbant a nőszemély, mint amilyennek látszott. Igaz, Voldemort valóban visszatért.
Nem voltam biztos benne, hogy ezt le akarom írni, mert nem igaz, hogy én sosem hazudtam, és sose fogok. Pont ezért féltem, mert végülis senki sem tökéletes, akkor senki ne oktasson tökéletességre. Ezért útálom a papokat és prédikátorokat. A fentiekre mondjuk inkább azt, hogy egy elmélet, amihez megpróbálom önmagamat tartani, több-kevesebb sikerrel. Remélem, többel, mint kevesebbel.
Van egy szám: It’s too late to apologize.
Na ez viszont nem igaz.
A.
Bizonyára mindenki emlékszik arra a Harry Potter jelenetre (asszem az a része a filmnek is megvan már), amikor Harrynek el kell mennie Umbridge-hez, mert beszólt neki, hogy „Voldemort m
árpedig testet öltött” (egyébként is, a Föld forog), és ezért büntetést érdemel. Nos, a rizsa lényegtelen, az fő az, hogy a büntetés az, hogy Harry kap egy tollat, amivel le kell írnia x-szer egy papírra, hogy „Hazudni bűn”. Zsír, gondolja ő naivan, mindaddig, amíg a toll tintája az ő vére nem lesz. És a jobb kezén a húsába vésve meg nem jelenik az, amit a papírra ír. „Hazudni bűn”...Igen, most erről szeretnék egy kicsit filózni. A hazugságról. Olvastam egy remekművet, a címe az volt, hogy Gyűrűk Ura. Megtanultam belőle, hogy a gonosz hazudik, de érdekes módon a jónak sose kell. Igazsággal is el lehet érni sikereket, célokat, meg lehet vele nyerni háborúkat, mert az igazság sokkal szilárdabb talajokra épül, mint a hazugság. Annak a könyven az egyik legnagyobb hatása az volt rám, hogy megtanította: ne hazudj. Soha, semmilyen körülmények között.
De hallottam mostanában egy elméletet. Valaki azt mondta nekem, hogy hazudni márpedig lehet, ha annak valami „jó célja” van. Az illető itt arra gondolt, hogy ő bizony hazudni fog, ha tudja, hogy az igazság fájna a másiknak. Épp ezért – hazudik. Nem fogta föl, hogy ezzel még nagyobb fájdalmat tud okozni, elveszti a bizalmat, és egyébként is – úgyis kiderül minden.
Én megértem, bizonyára ebben is van igazság. De azt szeretném, hogy tudja mindenki, nálam az igazsággal sokkal többre megy, mint egy álszent, kíméletes hazug mondattal. Na nem akarok átmenni Umbridge-be, de lehet, hogy nem is volt olyan hibbant a nőszemély, mint amilyennek látszott. Igaz, Voldemort valóban visszatért.
Nem voltam biztos benne, hogy ezt le akarom írni, mert nem igaz, hogy én sosem hazudtam, és sose fogok. Pont ezért féltem, mert végülis senki sem tökéletes, akkor senki ne oktasson tökéletességre. Ezért útálom a papokat és prédikátorokat. A fentiekre mondjuk inkább azt, hogy egy elmélet, amihez megpróbálom önmagamat tartani, több-kevesebb sikerrel. Remélem, többel, mint kevesebbel.
Van egy szám: It’s too late to apologize.
Na ez viszont nem igaz.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése